
Egy falat kávé – aprósütemény kávéval, kávéhoz
A kávé – különösen a testes caffè latte, a habos-fodros capuccino meg a bécsiesen bohém melange – épp olyan jól elviseli maga mellett társként az aprósüteményeket, mint a tea. Ráadásul a kávé nemcsak a sütemények mellé, hanem beléjük is kerülhet, ez ám a totális harmónia, már-már szimbiózis. Most a francia klasszikus madeleine-be kevertünk kávét.
Azt hiszem, a tea rejtélyes bosszúja, hogy a világ kedvenc italának címétől őt megfosztó kávéval szemben nevet adott a süteményeknek, mivel teasütemény van, de kávésütemény nincs. Van viszont kávés sütemény, ellenben nincs teás sütemény. Próbálkozások ugyan akadnak, de a tea az apró vagy nagyobb süteményekben nem tudja azt a kellemesen krémes, mégis átható illatot produkálni, amit a kávé minden nehézség nélkül szolgáltat. Ugyanakkor a kávés aprósütiket is gond nélkül leteasüteményezik, s ezzel végképp sikerült összekuszálni a képet. Maradjunk tehát annyiban, hogy
a kávé remekül megtűri maga mellett az aprósüteményeket, kiváltképp a kávésakat – ennyi részrehajlás igazán elnézhető neki –, s még azt sem bánja, ha teasüteménynek nevezik őket.
Mivel a kávé mellé is apró, egy-két harapással eltüntethető kis édességek illenek, most egy kávés madeleine-t ajánlunk, amit kis melasszal tettünk még izgatóbbá, hiszen a melasz súlyos, karamelles édeskeserűje szépen illik a kávé keserédeséhez. A mokkás muffin meg olyan, mint egy tejpöttyel díszített eszpresszó macchiató, még a méretében is, de ennek receptjét némi illő várakoztatás után, később teszem majd fel.
Megjegyzem, pontosan tudom, hogy a franciák büszke madeleine-jébe az eredeti receptek szerint nem kell sem angolos melasz, sem olaszos kávé, ezzel kegyvesztett alak lennék bármelyik francia uralkodó udvarában, de mivel mostanában nem állok királyi szolgálatban, megkockáztattam a madeleine nemzetköziesítését. Aki nem akar francia udvaronc lenni mostanában, az bátran készítse el. A melasz mellé barnavaj, azaz beurre noisette is került bele, ezzel valamennyire visszabillent a mérleg nyelve a franciák felé.

150 g liszt, átszitálva
100 g olvasztott, és kissé lehűtött vaj
100 g barnacukor
3 tojás
1 kis csésze erős eszpresszó (5-6 evőkanálnyi)
1 evőkanál melasz
(nem szükséges, de aki levegősebb textúrára vágyik, adjon hozzá egy kiskanál sütőport is)
1. Először is a mogyorós illatú és színű beurre noisette-et készítsük el: közepes lángon olvasszuk fel a vajat, és forrósítsuk, időnként megkevergetve, 8-10 percig. Ennyi idő alatt a vaj szilárd részecskéi barnulásnak indulnak. Amikor már tényleg mogyoróbarna – és nem bakacsinfekete! –, akkor vegyük le a tűzről, szűrjük le, és hagyjuk hűlni. Kanalazzuk hozzá a melaszt – ennek kissé sűrű textúrája szépen felolvad a vaj hőjétől.
2. A tojásokat a cukorral 5-6 perc alatt verjük habosra egy elektromos keverőben. Lassan öntsük hozzá a barnított vajjal elvegyített melaszt, és alacsony fordulatszámon fél perc alatt keverjük össze.
3. Szintén fél perc alatt keverjük bele a lisztet (és ha használunk, a sütőport) meg a kávét, majd osszuk szét a madeleine-formákban – kevesebb mint egy evőkanálnyi massza/forma.
200 fokos sütőben 10 perc kell neki.
Kb. 15-20 darab lesz belőle.
További receptek: www.asztaltanc.hu