Nyolc oldalnyi vezetői rizsa: megszereztük az új tankerületi igazgató pályázatát
Hangzatos ígéretek, divatos menedzsmentkifejezések, közhelyek és feltűnően kevés konkrétum. Megszereztük dr. Balogh Tamás László, az Észak-budapesti Tankerületi Központ új igazgatójának motivációs levelét és nyolcoldalas vezetői programját. A dokumentumok alapján az új vezető pontosan tudja, hogyan kell szépen beszélni az oktatásról. Az már jóval kevésbé világos, hogyan akarja megoldani annak valódi problémáit.
A Tamás Ilonát váltó Balogh Tamás László matematikatanárként, közgazdászként és a Medve Matek tehetséggondozó program szervezőjeként érkezik a tankerület élére. Motivációs levele szerint az általa vezetett kezdeményezés évente több mint ötvenezer diákot ér el. Ez kétségtelenül elismerésre méltó teljesítmény, csakhogy egy matematikaverseny-sorozat megszervezése és több mint negyven köznevelési intézmény fenntartása között azért van némi különbség.
Vezetői programjának címe: „Észak-Budapest, a modern, szolgáltató tankerület”. A következő nyolc oldalon aztán megtudhatjuk, hogy a pedagógusokat meg kell becsülni, minden gyermek fejlődése fontos, az iskoláknak együtt kell működniük, a vezetőnek pedig jó vezetőnek kell lennie. Csupa olyan felismerés, amelyhez aligha szükséges doktori fokozat.
A pedagógusok megbecsülésénél különösen érdekes Balogh megközelítése. Azt írja, hogy a megbecsülésnek „nem feltétlenül kell nagy közpénzkiadással járnia”, mert kreatív partnerségekkel, figyelemmel és gesztusokkal is lehet eredményeket elérni. Példaként a Medve Matek által szervezett ünnepi vacsorát említi, amelyen évente mintegy 160 matematikatanárt látnak vendégül. Hasonló elismeréseket, partneri kedvezményeket, élményeket és ünnepségeket képzel el a tankerületben is. Vagyis miközben a pedagógusok anyagi és munkakörülményeinek javítása az oktatás egyik legégetőbb kérdése, az új igazgató a megbecsülésről szóló fejezetben elsősorban gesztusokban, vacsorákban és vállalati kedvezményekben gondolkodik. A pedagógusok bizonyára értékelik majd, ha a fizetésük helyett legalább az elismerésük lesz kreatív. Arról ugyanis már nem kapunk érdemi választ, hogyan csökkentené a pedagógushiányt, miként javítaná a munkakörülményeket, vagy milyen konkrét intézkedésekkel segítené a túlterhelt iskolákat.
A pályázat legnagyobb hiányossága azonban ennél is súlyosabb: szinte teljesen hiányzik belőle az Észak-budapesti Tankerületi Központ tényleges helyzetének bemutatása. Nincsenek konkrét adatok az újpesti és óbudai iskolák állapotáról, a betöltetlen álláshelyekről, a felújítási szükségletekről vagy a legsürgetőbb működési problémákról. Balogh helyette modelleket térképezne fel, együttműködéseket ösztönözne, szakmai műhelyeket hozna létre és innovációs programokat indítana. Hogy hol, mikor, mennyi pénzből és milyen eredménnyel, az már nem derül ki.
Annál nagyobb hangsúlyt kap a kommunikáció. Modern honlap, közösségi média, arculatépítés, publicitás, láthatóság. Balogh egy „modern, szerethető, támogató szervezet” képét szeretné kialakítani. Csakhogy egy beázó iskolatetőt nem lehet Facebook-poszttal megjavítani, a hiányzó pedagógust pedig nem pótolja egy jól sikerült kommunikációs kampány. Különösen visszás, hogy a tankerület arculatának megújítása határozottabb vállalásként jelenik meg, mint számos alapvető fenntartói probléma megoldása.
Természetesen a mesterséges intelligencia sem maradhatott ki a szövegből. Balogh elemzésekre és döntés-előkészítésre használná, akár költségnövekedés nélkül. Konkrét technológiai, adatvédelmi vagy végrehajtási tervet azonban ehhez sem mellékel. A vállalati együttműködéseknél pedig még a cégek márkaépítési lehetőségei is előkerülnek. Úgy tűnik, a modern menedzsment teljes szókészlete fontosabb helyet kapott a dokumentumban, mint az iskolák konkrét gondjainak számbavétele.
A legbeszédesebb mégis a „Cselekvési terv” című fejezet. Itt végre számonkérhető vállalásokat várnánk, ehelyett újabb helyzetfelmérések, egyeztetések, partnerkeresések és kísérleti programok következnek. Balogh az első év végére azt szeretné elérni, hogy legyen világos helyzetkép, néhány fejlesztés elinduljon, és javuljon az együttműködés. Magyarán egy teljes évet szánna arra, hogy megismerje a szervezetet, amelynek vezetésére most kinevezték.
A nyolcoldalas program egyetlen konkrét forintösszeget, részletes költségvetést vagy számszerűen számonkérhető eredményvállalást sem tartalmaz. Ez egy gazdaságmatematikai elemző közgazdásztól különösen kiábrándító. Még egy egyszerű ütemtervet sem sikerült összeállítani arról, hogy az ötéves megbízatás alatt pontosan mit és mikorra kíván megvalósítani.
Balogh motivációs levelében egyébként leírja, hogy a tankerületi igazgatói pozíciót személyes karrierje fontos lépcsőfokának tekinti. Ambícióból tehát nincs hiány. Kár, hogy a vezetői program kidolgozottsága nem tart lépést vele.
A dokumentumok alapján nehéz megérteni, milyen konkrét szakmai vállalások győzték meg a döntéshozókat Balogh alkalmasságáról. A pályázat inkább emlékeztet egy általános vállalati vezetőképzés záródolgozatára, mint egy több mint negyven iskoláért felelős állami szervezet átgondolt irányítási tervére.
Nyolc oldal után tehát ott tartunk, hogy minden legyen jobb, modernebb, hatékonyabb és szerethetőbb. A pedagógusokat megbecsüljük, lehetőleg nagyobb közpénzkiadás nélkül, az iskolákat támogatjuk, a tankerületet pedig szépen kommunikáljuk. Csak éppen azt nem sikerült megtudnunk, hogyan lesz mindebből valódi változás. Balogh Tamás László a szép szavakból már most jelesre vizsgázott. Most jöhetne végre a matematika: számok, határidők, források és valódi eredmények.
