Fény a sötétségben – kezdetét veszi a húsvét ünnepe
Nagyszombat éjjelén, a húsvéti vigília szertartásával kezdetét veszi a kereszténység legnagyobb ünnepe. A feltámadás misztériuma, amely nem tartozik sem térhez, sem időhöz, ilyenkor válik átélhetővé a hívők számára – tűzben, vízben, énekben és csendben.
A sötét templomban gyújtott új tűz és a róla fellobbanó húsvéti gyertya fénye nem csupán szimbolikus: az élet győzelmét hirdeti a halál felett. A tömjénszeggel díszített gyertya Jézus sebeit idézi, de a fény, amely szétárad a hívek gyertyáin, már az újjászületés örömét közvetíti. A sötétség, amely a halál reménytelenségét hordozta, egy pillanat alatt alakul át a remény világosságává.
A vigília szertartása a fény liturgiájával indul, ezt követi az igeliturgia, majd a keresztelés szertartása és végül az áldozati liturgia. A Biblia olvasmányai az üdvtörténet ívét rajzolják fel a teremtéstől egészen Krisztus feltámadásáig. Amikor újra megszólal a Glória, és visszatér a harangok hangja, a templom egyszerre telik meg ünnepi fényekkel és ujjongással: „Alleluja!”
A vízszentelésnél a hívek együtt éneklik a mindenszentek litániáját, majd megújítják keresztségi fogadalmaikat. Sok templomban ekkor keresztelik meg azokat a felnőtteket, akik a hit útjára léptek, így az egyház közössége valóban bővül, nem csak jelképesen.
A liturgia zárásaként bemutatott szentmisét a feltámadási körmenet követi. A hívek gyertyával a kezükben, énekszóval kísérve lépnek ki a templomból, hogy Krisztus világosságát a falakon túl is hirdessék: a sötétség nem győzött, az életé az utolsó szó.
