Vita az Árpád Kórház értékesítése körül: politikai és gazdasági szálak

Zsigmond Barna Pál, a Fidesz újpesti és angyalföldi országgyűlési képviselő-jelöltje éles hangú közösségi bejegyzésben bírálta a Tisza Pártot és egyik fővárosi képviselőjét az egykori Árpád Kórház adásvétele kapcsán. A poszt középpontjában az áll, hogy az ingatlant megszerző cég a Biggeorge Property érdekeltségébe került, amelynek egyik vezetője Böröck Szabolcs – aki történetesen a tiszás Gémesi Szilvia férje. A bejegyzés összeférhetetlenséget, elhallgatásokat és „erkölcsi fölényről” szóló kettős mércét sejtet, és az ügyet a Tisza Párt egészére kiterjeszti.

Az ügy ténybeli magja ugyanakkor ennél összetettebb. Valóban igaz, hogy Böröck Szabolcs a Biggeorge-csoport egyik meghatározó vezetője, pontosabban a Biggeorge Homes International vezérigazgatója. Ugyanakkor a Biggeorge-ot „tiszás cégként” leírni legalábbis leegyszerűsítő. A vállalat a hazai ingatlanpiac egyik legismertebb szereplője, amelyet a NER-hez szorosan kötődő gazdasági környezetben szokás elhelyezni. A cégcsoport alapító-tulajdonosát, Nagygyörgy Tibort a leggazdagabb magyarok között tartják számon; vagyonát és üzleti kapcsolatait évek óta a kormányközeli gazdasági elit részeként emlegetik.

Ebben a kontextusban különösen furcsán hat az a politikai keretezés, amely a Biggeorge-ot hirtelen a Tiszához próbálja hozzárendelni. Ha egy NER-beágyazott, évtizedes múlttal és kiterjedt állami kapcsolatrendszerrel rendelkező cég megjelenik egy ingatlanügyletben, az önmagában nem válik „új politikává” csak azért, mert az egyik vezető családi kapcsolatban áll egy ellenzéki képviselővel. Az összeférhetetlenségi szabályok betartása természetesen minden közszereplő esetében elvárás, és a képviselői vagyonnyilatkozatok, érintettség-bejelentések körüli kérdések vizsgálata jogos közérdek. Ezek tisztázása azonban nem azonos egy teljes politikai közösség megbélyegzésével.

A vita így könnyen átcsúszik abba a jól ismert magyar politikai logikába, ahol a NER-hez szorosan kötődő gazdasági szereplők jelenléte addig „természetes”, amíg nem az ellenfélhez próbálják őket kapcsolni. Amint ez megtörténik, hirtelen erkölcsi botrányként jelennek meg ugyanazok az összefonódások, amelyek más esetekben évek óta a rendszer részei.

Az Árpád Kórház jövője ettől függetlenül valóban figyelmet érdemel: a hasznosítás módja, a környékre gyakorolt hatás és az önkormányzati, közösségi érdekek érvényesítése legitim kérdések. Ezek megválaszolása azonban aligha segíthető elő politikai címkézéssel és szelektív felháborodással.

Közben reagált a Biggeorge is: