Göröcs János – Az edző, aki újra felemelte az Újpestet

Amikor Göröcs János neve elhangzik, mindenki a zseniális játékosra gondol, a labdazsonglőrre, aki a hatvanas évek aranykorának egyik meghatározó alakja volt. Kevésbé emlékezünk azonban edzői korszakára, amely a nyolcvanas évek végén újra a csúcs közelébe emelte az Újpestet.

1985-ben, miután visszatért Kuvaitból, nehéz helyzetben vette át a csapatot. Az egykor sikert sikerre halmozó egyesület fokozatosan középcsapattá süllyedt, a nemzetközi porond pedig lassan csak az Intertotó-kupára korlátozódott. Göröcs azonban már az első évében reménykeltő eredményeket hozott, a következő szezon pedig igazi áttörést jelentett.

1986 őszén az Újpest az NB I élére állt, és a kettős rangadón emlékezetes győzelmet aratott a Honvéd ellen. A válogatott gerincét adó kispestieket 5-2-re ütötték ki a Népstadionban, Rostás Sándor és a Schróth-Steidl-Katona csatártrió vezetésével. A csapat végül ezüstérmes lett a Verebes-féle MTK mögött, de a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében megszerezte a trófeát. A Pécs elleni 3-2-es győzelem után a Népsport legendás címlappal ünnepelte a sikert.

Göröcs 1988-ban bronzéremmel búcsúzott az újpesti kispadtól, és bár az utána következő szezon ismét nehéz volt, a csapat két évvel később ismét bajnok lett. Az ő munkája azonban megágyazott ennek a sikernek, és bizonyította, hogy nemcsak a pályán volt zseniális, hanem a kispadon is.

Játékosként bejárta Európát, 1969-ben VVK-döntőt játszott a Newcastle ellen, a KEK-ben gólkirály lett, és az 1962-es világbajnokságon is ott volt. Ötszörös bajnok, kétszeres kupagyőztes, és még a Tatabányával is nyert két Közép-európai Kupát. A válogatottban 62-szer lépett pályára, 19 gólt szerzett, és 1960-ban olimpiai bronzérmes lett.

Öt éve, 2020. február 20-án távozott közülünk. Az újpesti szív azonban soha nem felejti, sem a labdaművészt, sem az edzőt, aki egy nehéz időszakban visszaadta a lila-fehér reményt.

(via Puskás Múzeum)