Mészáros cégét kizárták, vele együtt szinte az egész Tiszántúlt is az uniós energetikai fejlesztésekből

Súlyos következményekkel járhat Kelet-Magyarország számára a Magyar Fejlesztési Bank döntése: az átláthatósági követelmények nem teljesítése miatt kizárták az OPUS TITÁSZ Áramhálózati Zrt.-t az uniós helyreállítási alapból finanszírozott hálózatfejlesztési és okosmérési pályázatokból. A probléma csak az, hogy az OPUS TITÁSZ nem egy tetszőleges piaci szereplő: Magyarország egyik legnagyobb áramhálózati elosztója, amelynek szolgáltatási területe lényegében lefedi a Tiszántúl jelentős részét.

Vagyis miközben papíron Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó vállalatot büntetik, a gyakorlatban több százezer kelet-magyarországi fogyasztó és rengeteg település energetikai fejlesztése kerülhet hátrányba.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter kedden jelentette be, hogy az MFB igazgatósága augusztus 10-i ülésén döntött az OPUS TITÁSZ kizárásáról. Az indoklás szerint a vállalat nem teljesítette azokat az átláthatósági követelményeket, amelyeket az Európai Bizottság az RRF-források felhasználásának feltételeként szabott.

A helyzet abszurditása éppen itt kezdődik.

Az OPUS TITÁSZ áramhálózata nem Mészáros Lőrinc magánhasználatú infrastruktúrája. Azon keresztül jut el a villamos energia városokba és falvakba, háztartásokhoz, vállalkozásokhoz, ipari üzemekhez. Ugyanezt a hálózatot kell alkalmassá tenni az egyre nagyobb villamosenergia-igényre, a naperőművek és más decentralizált termelők befogadására, az elektrifikációra, az okosmérésre és a következő évtizedek energiagazdaságára.

Ha ebből a fejlesztési programból az OPUS TITÁSZ kiesik, akkor nem egyszerűen egy Mészáros-érdekeltség veszít el egy pályázatot. Az ország egyik legnagyobb összefüggő hálózati területe marad ki abból a konstrukcióból, amelynek éppen a magyar villamosenergia-rendszer modernizálása lenne a célja.

A kormány ezt láthatóan maga is pontosan tudja. Kapitány István közleményében külön kitért arra, hogy „a döntéssel érintett települések ne maradjanak ki az energetikai fejlesztésekből”, ezért a kabinet a pályázati konstrukción kívüli megoldást keres.

Ez lényegében annak beismerése, hogy a döntésnek területi következményei vannak.

És itt válik igazán kellemetlenné a történet. Az Európai Unió átláthatóságot követel az uniós pénzek felhasználásáért. Az MFB ennek alapján kizárja a pályázatból Mészáros Lőrinc érdekeltségét. A számlát viszont első körben nem Mészáros Lőrinc kapja meg, hanem azok a tiszántúli települések, vállalkozások és fogyasztók, amelyek ugyanahhoz az elosztóhálózathoz tartoznak.

Miközben a kormány maga hangsúlyozza, hogy az elmúlt hetek eseményei megmutatták a magyar energiarendszer sérülékenységét, éppen most kerül bizonytalan helyzetbe egy óriási országrész hálózatának fejlesztése.

Pedig az energetikai infrastruktúra fejlesztése ma már nem valamiféle kényelmi beruházás. Az új ipari fogyasztók csatlakoztatása, a háztartási napelemek visszatáplálása, az elektromos közlekedés terjedése, a hőszivattyúk növekvő száma és az időjárásfüggő megújuló termelés mind erősebb, intelligensebb és rugalmasabb hálózatot követel.

Különösen nehéz ezért megmagyarázni egy debreceni, nyíregyházi vagy éppen valamelyik kisebb tiszántúli településen élő fogyasztónak, hogy az ő térségének hálózatfejlesztése azért kerülhet hátrányba, mert annak a vállalatnak a tulajdonosi háttere, amely történetesen az ő lakóhelyén az áramhálózatot működteti, nem felelt meg az uniós átláthatósági követelményeknek.

A fogyasztó ugyanis nem választotta az OPUS TITÁSZ-t. Nem ő döntött arról sem, hogyan került az áramhálózat Mészáros Lőrinc érdekeltségébe. És végképp semmilyen ráhatása nincs arra, hogy a társaság tulajdonosi struktúrája megfelel-e az Európai Bizottság által előírt feltételeknek.

Mégis ő kerülhet rosszabb helyzetbe.

A kormány most azt ígéri, hogy más eszközökkel biztosítja a szükséges beruházásokat. Ez azonban egyelőre ígéret. A kulcskérdés az lesz, honnan, milyen feltételekkel és milyen ütemezésben pótolják a kieső uniós fejlesztési lehetőséget – és mindenekelőtt az, hogy a Tiszántúl hálózatfejlesztése valóban ugyanabban az ütemben folytatódhat-e, mint az ország többi részén.

Mert egy jogállami és átláthatósági követelményeknek meg nem felelő céget ki lehet zárni egy uniós pályázatból. Ennek következményeit azonban nem lehet egyszerűen ráterhelni egy egész országrészre.

Mészáros Lőrinc cége nem felelt meg az átláthatósági feltételeknek. Ettől még a Tiszántúlon élőknek ugyanúgy szükségük van korszerű villamosenergia-hálózatra.

És végül ez a történet legnagyobb abszurditása: Mészáros cégét zárták ki, de ha a kormány nem képes azonnal és teljes egészében pótolni a kieső fejlesztéseket, akkor megint nem Mészáros Lőrinc jár rosszul, hanem azok az emberek, akiknek semmi közük az egészhez.