Este már Jézus feltámadását ünneplik a keresztények
Nagyszombat estéjén a keresztény világ egyik legősibb és legmélyebb jelentésű szertartása kezdődik el: a húsvéti vigília, amely nemcsak egy liturgikus esemény, hanem egy határvonal is sötétség és világosság, halál és élet között. Ezzel a szertartással veszi kezdetét húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, amely Jézus Krisztus feltámadását hirdeti.
A katolikus templomokban sötétedés után gyülekeznek a hívek, hogy részt vegyenek a több mint másfél évezrede formálódó, mégis lényegében változatlan szertartáson. A vigília első része, a fény liturgiája, különös erejű szimbólumokkal dolgozik: a templom előtti tűzszentelésből indul minden, majd a sötét templomba bevonuló közösség előtt meggyullad a húsvéti gyertya, amely Krisztust, a világ világosságát jelképezi. A láng továbbadása a hívek között nem csupán látványos mozzanat, hanem egy közösségi hitvallás is: a fény nem marad egyetlen kézben.
A szertartás következő része az igeliturgia, amely az üdvtörténet legfontosabb állomásait idézi fel az olvasmányokon keresztül. A csendet és az elmélkedést a glória megtörő pillanata váltja fel: ekkor újra megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők, mintegy jelezve, hogy véget ért a nagyböjt visszafogottsága, és kezdetét veszi az öröm időszaka.
A vízszentelés a vigília egyik legszemélyesebb része. A keresztkútnál végzett szertartás során a hívek nemcsak tanúi, hanem részesei is a hit megújulásának. Ha vannak felnőtt keresztelendők, ők ekkor részesülnek a beavató szentségekben, követve az ősegyház gyakorlatát. Ha nincsenek, a közösség akkor is megújítja keresztségi ígéreteit: hitet tesz Isten mellett, és elutasítja mindazt, ami a hit szerint a rosszhoz köt.
A vigília csúcspontja az Eucharisztia ünneplése, amelyben a közösség Krisztus áldozatát és feltámadását egyszerre jeleníti meg. Ez a mozzanat zárja le a szertartást, de egyben meg is nyitja a húsvét örömét.
Húsvétvasárnap már minden templomban ünnepi szentmiséket tartanak, és újra felhangzik az év egyik legismertebb és legerősebb üzenete: „Feltámadt, valóban feltámadt.” A keresztény hit szerint ez nem pusztán egy történelmi esemény felidézése, hanem annak kinyilvánítása, hogy az élet erősebb a halálnál, és az isteni irgalom felülírja a véglegességnek hitt határokat.
