Hátizsákok, gázvezeték és kampány: kérdések sokaságát hagyta maga után a húsvéti “szabotázsakció”
Húsvétvasárnap reggel robbanószerkezetekről érkezett hír a szerb–magyar határ közeléből: a szerb hatóságok Magyarkanizsa térségében, a Török Áramlat gázvezeték közelében két hátizsákot találtak, bennük mintegy négy kilogramm robbanóanyaggal és detonátorokkal. Az eset gyorsan politikai súlyt kapott: Orbán Viktor még aznap egyeztetett Aleksandar Vučić szerb elnökkel, majd összehívta a védelmi tanácsot, és bejelentette a vezeték magyar szakaszának megerősített védelmét.
A kormány kommunikációja hamar egy irányba kezdett mutatni. Bár konkrétan nem nevezték meg elkövetőként Ukrajnát, a nyilatkozatok egyértelműen ebbe az irányba terelték a gyanút. A külügyminiszter, Szijjártó Péter például az Északi Áramlat felrobbantásának „mintájába” illesztette az esetet, míg Orbán Viktor arról beszélt: Ukrajna régóta azon dolgozik, hogy Európát elvágja az orosz energiától.
A szerb fél ugyanakkor óvatosabban fogalmazott. Đuro Jovanić, a katonai biztonsági ügynökség vezetője cáfolta, hogy ukrán eredetű robbanóanyagot találtak volna, és azt mondta: olyan személyt keresnek, aki feltehetően egy migránscsoport tagjaként próbált szabotázsakciót végrehajtani. Ezzel párhuzamosan Kijev határozottan visszautasította az érintettségét, sőt, egyenesen orosz „hamis zászlós” művelet lehetőségét vetette fel, amely szerintük a magyar választások befolyásolására is irányulhat.
A történet egyik legélesebb kritikáját Buda Péter fogalmazta meg. A volt nemzetbiztonsági főtiszt szerint több körülmény is erősen megkérdőjelezi, hogy valódi merényletkísérletről lenne szó. Rámutatott: a föld alatt futó vezetéktől néhány száz méterre elhelyezett hátizsákok még robbanás esetén sem okoztak volna érdemi kárt a gázvezetékben. Ha valódi szabotázs lett volna a cél, a robbanószerkezetet közvetlenül a vezeték mellé helyezik, vagy végre is hajtják az akciót.
Buda szerint az időzítés és a körülmények inkább egy előre felépített kommunikációs műveletre utalnak. Emlékeztetett arra, hogy már február végén katonákat vezényeltek ki energetikai létesítmények védelmére, ami szerinte alkalmas volt a fenyegetettség érzetének megalapozására. Hozzátette: szakmai körökben már hetek óta beszéltek egy ilyen, húsvétra időzített akció lehetőségéről.
A szakértő úgy látja, a történtek beleillenek a kormány ukrán fenyegetésről szóló kampányába. Szerinte egy „hamis zászlós” művelet logikája alapján két lehetséges politikai forgatókönyv rajzolódik ki. Az egyik, hogy az ügyet az ellenzék ellen használják fel, Ukrajnával való – közvetett – összekapcsolásán keresztül. A másik, súlyosabb lehetőség, hogy a fenyegetettségre hivatkozva akár a választások elhalasztása is napirendre kerülhet, például az energiaellátás biztonságára vagy a politikai instabilitás veszélyére hivatkozva.
Húsvéthétfőn Orbán Viktor újabb bejegyzéssel erősítette a helyzet súlyosságát: közölte, hogy hajnalban megkezdődött a járőrözés a vezeték mentén, ő maga pedig Kiskundorozsmára indult ellenőrzésre. A kommunikációs ív így teljes lett: egy határ menti incidensből néhány óra alatt nemzetbiztonsági ügy, majd politikai narratíva lett.
Hogy valójában mi történt Magyarkanizsa közelében, azt egyelőre nem tudni. Az viszont biztos: a történet nemcsak a föld alatt futó vezetékről szól, hanem arról is, hogyan lehet egy bizonytalan hátterű eseményt a nyilvánosságban értelmezni – és felhasználni.
