Tizenegy meccs maradt – utolsó harmadába ér a Fizz Liga 2025/26-os idénye

A Fizz Liga 2025/26-os idényének utolsó harmadába fordulva kettészakadni látszik a bajnokság. Fent már egy másik világ szabályai érvényesülnek, lent viszont kíméletlen túlélőverseny kezdődött. Az alsóházban minden pont életet jelent, minden hiba végzetes lehet, és egyre világosabb: a kiesés elől menekülők közül már nem lehet mindenki győztes. A Kazincbarcika csodára vár, mögötte viszont öt-hat csapat – Kisvárda, Újpest, MTK, Nyíregyháza, Diósgyőr és még talán a Puskás – ugyanabban a sűrű, fojtogató mezőnyben vergődik. Innen nagyon könnyű lefelé csúszni, és pokolian nehéz felfelé kapaszkodni.

Újpest FC számára ez nem elméleti kérdés. Ez most a valóság. Az idény során már túl sokszor hangzott el, hogy „majd fordul”, „majd összeáll”, „majd a következő meccsen”. Most már nincs következő kör, ami ne lenne döntő. Tizenegy mérkőzés maradt, tizenegy alkalom arra, hogy ez a csapat bebizonyítsa: több annál, mint amit a tabella jelenleg mutat róla.

Ebben a helyzetben különösen nagy súlya van annak, hogy ki irányítja a klubot és ki vezeti a csapatot. Dárdai Pál érkezésével megszűnt a mellébeszélés időszaka. Ő nem ígér bajnoki címet, nem fest rózsaszín jövőt, nem árul zsákbamacskát. Kimondta: idén a bennmaradás a cél. Ez sokaknak kijózanító lehetett, másoknak fájó, de jelen helyzetben talán ez az első mondat hosszú idő után, amely valóban a valóságból indul ki. Újpesten most nem álmokat kell építeni, hanem alapot ásni – mélyet, stabilat.

A pályán mindez Szélesi Zoltán feladata. Az ő csapata még formálódik, keresi az arcát, keresi önmagát. Láttunk már biztató jeleket, voltak meccsek, ahol a játék, az intenzitás, a hozzáállás végre újpesti volt. De láttuk ennek az ellenkezőjét is: kihagyott helyzeteket, megremegő lábakat, elveszített párharcokat, olyan pillanatokat, amikor a félelem erősebbnek tűnt a hitnél. Az alsóházban ez nem fér bele. Itt nem a szép futball tart bent, hanem a pontok.

Ez a tizenegy meccs mentális próbatétel lesz. Az Újpest kerete nem gyenge, de törékeny. Nem azért, mert ne lennének benne futballisták, hanem mert túl régóta cipeli a bizonytalanság terhét. Most viszont mindenki ugyanarra a rajtvonalra áll: nincs múlt, nincs mentség, csak a következő kilencven perc. És az azutáni. Meg még kilenc.

A kérdés már nem az, hogy lehet-e ebből valami szép. A kérdés az, hogy van-e elég erő, fegyelem és hidegvér ahhoz, hogy az Újpest ne legyen ott azon a bizonyos végső listán, amelyről lefelé már nincs visszaút. A válasz nem a nyilatkozatokban, nem a terveken, hanem a pályán fog megszületni.

Tizenegy meccs. Ennyi maradt. És Újpesten most már mindenkinek tudnia kell: ez nem csak egy szezon vége. Ez a klub önbecsüléséről szól.