Lakóövezetbe stadiont? A Tottenham példája hasznos lehet Újpest számára
Az elmúlt napokban két, nagy múltú európai klub stadionprojektje került a figyelmünk középpontjába: előbb a barcelonai Camp Nou fejlesztését néztük meg, most pedig a Tottenham Hotspur új stadionját, mely London északi részén, egy sűrűn lakott városi negyed szívében épült meg.
Az újpesti lakosok körében teljesen érthető aggodalom kíséri a Fóti útra tervezett új stadion hírét. Egy ilyen léptékű beruházás komoly hatással lehet a közvetlen lakókörnyezetre – a közlekedésre, a zajra, a fényterhelésre, az ingatlanárakra, a mindennapi élet nyugalmára. Ezek a kérdések a kertvárosias környezetben élők számára nem elméleti felvetések, hanem nagyon is konkrét, napi szinten érzékelhető félelmek.
Ugyanakkor nem érdemes a stadionra eleve ellenségként tekinteni. A Tottenham példája jól mutatja, hogy egy stadion és egy lakóövezet nem feltétlenül zárják ki egymást. Sőt. A Tottenham új arénája gyakorlatilag lakóházak közé ékelve, egy hagyományos észak-londoni városszövetbe épült be – pubok, kisboltok, sétálóutcák szomszédságába. Nem sportparkként, hanem városi központként működik, amely aktívan kapcsolódik a környezetéhez.
Ez éles kontrasztban áll azzal, ahogyan a MOL az újpesti projektet most megközelíti: egyfajta különálló, zöld-szigetszerű sportparkként képzeli el a stadiont, körülötte edzőpályákkal, futókörrel, közösségi téri elemekkel, játszótérrel, kereskedelmi funkcióval. Nem a lakóházak közé építené be, hanem a gyártelep helyére, a lehetséges legnagyobb távolságban a házaktól. Ez a fajta „távolságtartás” lehet előny is, de kihívás is – a kérdés az, mennyire lesz élő kapcsolata a környezettel.
Ezért lenne fontos, hogy a következő hetek a valódi egyeztetésről szóljanak. A lakók már elmondták aggályaikat: a közlekedés, a zaj, a fény, az ingatlanok értéke, a bontási munkálatok hatásai – ezek mind valódi kérdések. De ahogy Londonban is sikerült kompromisszumos megoldásokat találni, úgy Újpesten is lehetséges egy olyan koncepció, amelyben a stadion nem zavaró idegen, hanem egy jól tervezett, jól működő városi elem.
Ehhez viszont nem elég a látványterv. Kell egy erős, világos garanciarendszer, amely rögzíti a közlekedésfejlesztési vállalásokat, a zaj- és fényvédelemmel kapcsolatos szabályokat, az építkezési időszak következményeinek kezelését, valamint a valódi közösségi funkciók megvalósítását is. És kell egy hiteles, tartós párbeszéd is, amelyben a lakók nem nézők, hanem alakítói a környezetük jövőjének.
A stadion lehetne tehát nem félelem, hanem lehetőség is. Ahogy Londonban is megtörtént: ahol a helyiek végül megtanulták együtt élni egy arénával – mert részesei voltak a folyamatnak.
Az első újpesti lakossági fórum után sok kérdés nyitva maradt. Ezért is lenne érdemes újabb, bővebb, minden érintett számára nyitott fórumokat tartani – mert egy ekkora beruházás csak akkor lehet sikeres, ha a város is magáénak érzi.
