Hétfőtől új tankerületi igazgatók jönnek, de szombaton még senki sem tudja, kik lesznek azok

Hétfőn, november 2-án már az újonnan kinevezett tankerületi igazgatóknak kellene munkába állniuk, ám szombaton még mindig nem ismert a 60 tankerület új vezetőinek teljes névsora. A Magyar Közlönyben egyelőre nincs nyoma a kinevezéseknek, miközben a Tisza-kormány által meghirdetett, széles körű véleményezésre épülő kiválasztási eljárást egyre több kritika éri. A következő órákban kiderülhet, kikre bízzák az állami iskolák működtetését, és mennyit ért valójában a pedagógusok és a polgármesterek véleménye.

Alig két nap maradt az új tankerületi igazgatók munkába állásáig, de a nyilvánosság továbbra sem tudja, kik irányítják hétfőtől az ország 60 tankerületi központját. A Tisza-kormány augusztusban jelentette be a vezetői állások megpályáztatását, az eljárást pedig a köznevelési rendszer megújításának és demokratizálásának fontos lépéseként mutatta be. Október utolsó napján azonban a legfontosabb kérdés továbbra is megválaszolatlan: kik nyerték el az öt évre szóló vezetői megbízatásokat?

A KözTér pénteken megjelent cikke részletesen bemutatta a kiválasztási folyamat körüli problémákat. A 60 meghirdetett álláshelyre összesen 567 pályázat érkezett, amelyek közül 407 bizonyult érvényesnek. A pályázók szakmai programot és motivációs levelet nyújtottak be, az érintett iskolák dolgozói és a települések polgármesterei pedig október 5-ig nyilváníthattak véleményt a jelentkezőkről.

Papíron mindez valóban demokratikus eljárásnak tűnik. A pedagógusok, az iskolai alkalmazottak és az önkormányzatok is lehetőséget kaptak arra, hogy beleszóljanak, ki vezesse a tankerületüket. Csakhogy a részvétel lehetősége önmagában még nem jelent érdemi beleszólást.

A véleményezés során a résztvevők a jelöltek írásos anyagai alapján mondhattak igent vagy nemet. Nem került sor olyan nyilvános, személyes meghallgatásokra, amelyeken az érintett közösségek közvetlenül kérdezhették volna a jelentkezőket, megismerhették volna vezetői elképzeléseiket, vagy szembesíthették volna őket a tankerület mindennapi problémáival.

Pedig egy tankerületi igazgató nem egyszerű adminisztratív vezető. Iskolák működéséért, gazdálkodásáért, személyi és tárgyi feltételeiért felel, döntései pedagógusok, gyermekek és családok ezreinek mindennapjait befolyásolják. Egy ilyen tisztség betöltésénél különösen fontos lenne, hogy a jelöltek ne csupán jól megírt pályázatokkal, hanem személyesen is bizonyíthassák szakmai alkalmasságukat.

A lebonyolítás miatt már a véleményezési időszakban tiltakozások kezdődtek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az ADOM Diákmozgalom és a Tanítanék Mozgalom is kifogásokat fogalmazott meg. Több helyen a dokumentumok hozzáférhetősége, a rendelkezésre álló idő rövidsége és a véleménynyilvánítás körülményei okoztak problémát. Egyes pedagógusok arról számoltak be, hogy alig néhány órájuk maradt a pályázatok megismerésére és értékelésére.

Mindez különösen kellemetlen annak a kormánynak, amely az oktatásirányítás átalakítását éppen a helyi közösségek szerepének megerősítésével indokolta. A demokratikus részvétel ugyanis nem merülhet ki abban, hogy a döntéshozók kiküldenek néhány dokumentumot, majd begyűjtik az igeneket és a nemeket.

Ráadásul az sem világos, milyen súllyal vették figyelembe a beérkezett véleményeket. Hány pedagógus támogatta az egyes jelölteket? Hányan ellenezték őket? Mit gondoltak a polgármesterek? Előfordulhat-e, hogy olyan pályázót neveznek ki, akit az érintett iskolai közösségek többsége nem támogatott?

Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs nyilvános válasz.

A helyzetet tovább élezi, hogy a kinevezések időpontja már közvetlenül előttünk van. A hétfői munkakezdéshez képest szombaton még mindig hiányzik a nyilvánosan ellenőrizhető teljes névsor. A Magyar Közlönyben sem jelent meg ilyen lista, bár önmagában a közlönybeli közzététel hiánya nem bizonyítja, hogy a kinevezések jogilag ne történhettek volna meg más módon.

A politikai és intézményi probléma ettől még nagyon is valós. Hogyan lehet felelősen átadni egy tankerület irányítását, ha az új vezetők személyéről a nyilvánosság az utolsó pillanatig nem kap tájékoztatást? Mennyi idő jut a folyamatban lévő ügyek, a gazdálkodási feladatok és az intézményi problémák áttekintésére? Hogyan készülhetnek fel az iskolák a vezetőváltásra?

A Tisza-kormány számára a következő órák különösen fontosak lehetnek. Amint nyilvánosságra kerülnek a kinevezettek nevei, összevethetővé válhatnak a döntések a helyi közösségek korábban leadott véleményeivel. Ekkor derülhet ki, hogy a meghirdetett társadalmi részvétel valóban befolyásolta-e a kiválasztást, vagy csupán az eljárás demokratikus látszatát biztosította.

Különösen nagy visszhangot válthatna ki, ha olyan jelöltek kapnának vezetői megbízást, akiknek kinevezését a pedagógusok vagy a helyi önkormányzatok jelentős része ellenezte. Egyelőre azonban nem ismert olyan teljes, ellenőrizhető adatsor, amelyből megállapítható lenne, történt-e ilyen.

Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter korábban azzal indokolta a pályáztatást, hogy a tankerületek élére olyan szakemberek kerüljenek, akik képesek együttműködni a pedagógusokkal, a szülőkkel és az önkormányzatokkal. A célkitűzés nehezen vitatható. Az alkalmazott módszer azonban éppen az együttműködés egyik legfontosabb feltételét, a bizalom kialakulását veszélyeztetheti.

A valódi demokratikus kiválasztás ugyanis nemcsak a véleménynyilvánítás lehetőségéről szól, hanem arról is, hogy a résztvevők megtudhassák, mi történt a véleményükkel. Ha egy közösség nem értesül arról, hogyan értékelték az álláspontját, és miért éppen az adott jelöltet választották, akkor a részvétel könnyen formálissá válhat.

A tankerületi igazgatók kinevezése így az új oktatásirányítás egyik első komoly átláthatósági próbájává vált. Nem önmagában az a kérdés, hogy a korábbi vezetők helyére újak kerülnek-e. Egy kormányváltás után a vezetői rendszer átalakítása önmagában nem rendkívüli. A lényeg az, hogy az új vezetők kiválasztása szakmailag megalapozott, ellenőrizhető és az érintettek számára elfogadható módon történik-e.

Hétfőn már új vezetőknek kellene irányítaniuk a tankerületeket. Addig a kormánynak nemcsak nevekkel, hanem válaszokkal is elő kellene állnia. Nyilvánosságra kellene hoznia a kiválasztás szempontjait, a véleményezés összesített eredményeit és azt, hogy a helyi közösségek álláspontja milyen szerepet játszott a végső döntésekben.

Mert a demokráciát nem az bizonyítja, hogy megkérdezik az embereket, hanem az, hogy a véleményüknek van-e következménye.

És ha a következő órákban kiderül, hogy a több száz pályázat és a több ezer érintett bevonása ellenére a kinevezések érdemi indokolás nélkül, a helyi véleményektől függetlenül születtek meg, akkor a Tisza-kormánynak nem pusztán egy elhibázott személyzeti eljárást kell megmagyaráznia. Hanem azt is, hogy miben különbözik az általa ígért demokratikus működés attól a gyakorlattól, amelyet korábban maga is bírált.