Emléktáblák már vannak. A dupla családi pótlékra még várni kell.
Az új kormány egyik minisztere a napokban büszkén számolt be arról, hogy emléktáblákat helyeztek ki azokra az épületekre, amelyekben korábban a propaganda irányító központjai működtek. Lehet erről vitatkozni, lehet ezt fontos történelmi gesztusnak tartani vagy éppen fölösleges politikai üzenetnek. Egy biztos: ettől egyetlen családnak sem lesz könnyebb a hónap vége.
A közösségi médiában sem elsősorban arról indult vita, hogy helyes-e a táblák kihelyezése. A kommentelők jelentős része egészen más kérdést tett fel. Azt, hogy mikor kezd végre a kormány azokkal a választási ígéretekkel foglalkozni, amelyek emberek százezreit érintik. Köztük az egyik legtöbbet emlegetett vállalással: a családi pótlék megduplázásával.
És ez egy jogos kérdés.
Mert egy kormány munkáját nem a szimbólumai alapján fogják megítélni, hanem a döntései alapján. Nem attól lesz sikeres egy ciklus, hogy hány emléktáblát avatnak fel, hány épület kap új feliratot vagy hány múltbéli vitát zárnak le jelképesen. Hanem attól, hogy teljesülnek-e azok az ígéretek, amelyekkel bizalmat kértek a választóktól.
A családi pótlék megduplázása nem egy mellékes kampánymondat volt. Nem egy félmondat egy választási vitában. Ez egy sok család számára kézzelfogható ígéret volt, amely azt az üzenetet hordozta, hogy a gyermeknevelés terheit az állam nagyobb mértékben kívánja átvállalni. Éppen ezért sokan joggal várják, hogy ez ne csak egy jól hangzó politikai vállalás maradjon.
Persze, lehet azt mondani, hogy mindenre idő kell. Lehet arra hivatkozni, hogy előbb fel kell mérni a költségvetési lehetőségeket, vagy hogy a kormányzás első hónapjai más feladatokat hoztak. Ezek legitim érvek lehetnek. De közben azt is látni kell, hogy szimbolikus ügyekre, történelmi gesztusokra és kommunikációs akciókra láthatóan jut energia és figyelem.
Éppen ezért sok család számára nehezen érthető a sorrend.
Hiszen számukra nem az a legfontosabb kérdés, milyen felirat került egy minisztérium falára. Őket sokkal inkább az érdekli, hogy a következő hónapban több pénzből tudnak-e iskolakezdést finanszírozni, ki tudják-e fizetni a gyermekük sportfoglalkozását, vagy könnyebben tudják-e fedezni a mindennapi kiadásokat.
A politika természetesen szólhat jelképekről is. A múlt feldolgozása fontos része minden demokráciának. De egy kormány első számú feladata mégiscsak az, hogy a jelen problémáira adjon választ. A családok pedig ma nem új emléktáblákat várnak a kormánytól, hanem azt, hogy a kampányban tett ígéretek végre a mindennapjaikban is érezhetővé váljanak.
Mert a választók emlékezete hosszú. A szimbolikus gesztusokat is megjegyzik. De még inkább emlékeznek arra, hogy mely ígéretek teljesültek – és melyek maradtak meg pusztán feliratnak.
