Így nem vett repülőrajtot 2025 az év első munkanapján
2025. január 2-án Magyarország grandiózus gazdasági repülőrajttal készült a békeévek hajnalára, de a startvonalról egyelőre inkább egy kátyúkkal teli kifutópálya képe rajzolódik ki. Az első nap tapasztalatai nem éppen az „országos siker” forgatókönyvét idézik.
A vasúti közlekedés például azonnal demonstrálta a magyar infrastruktúra állapotát. Tucatnyi vonal állt le vagy szenvedett el késéseket országszerte, míg Csepelen egy vasúti hídon 5 km/órás sebességkorlátozás lépett életbe. A fényes jövőbe robogó vasparipa tehát kocogótempóra lassult, miközben a sebességmérők nemcsak a mozdonyvezetőket, hanem a hídon kocogó sportembereket is figyelmeztetik a veszélyes tempóra. A híd szerkezete nyilvánvalóan nem bírná el, ha valaki véletlenül gyorsan szedné a lábát.
Az országos személyi igazolvány-kiadás rendszere is csődöt mondott. Az állampolgárok hiába próbáltak hozzájutni új okmányaikhoz, a rendszer leállt. Úgy tűnik, hogy a bürokrácia is repülőrajt helyett térdre rogyott az új év első napján.
A gazdasági hírek sem festenek rózsás képet. A banki tranzakciós adók 50%-kal emelkedtek, ami nemcsak a vállalkozásokat, hanem a magánszemélyeket is jelentősen sújtja. Aki ma utalni vagy pénzt felvenni próbált, valószínűleg egy pillanatra megállt a képernyőre meredve, mielőtt rácsapott volna az „elfogadom” gombra. Az amerikai dollár eközben átlépte a lélektani 400 forintos határt, ami minden importterméket és külföldi utazást még drágábbá tesz.
Közben a kiskereskedelemben is kiderült, hogy egy új szereplő érkezéséről szóló hírek puszta kacsának bizonyultak. Az orosz Mere boltlánc, amelytől sokan a hazai élelmiszerpiac megmentését várták, nem érkezik. Maradnak tehát a jelenlegi üzletek, a megszokott árakkal és akciókkal – amelyek egyre kevésbé jelentik azt, hogy valóban olcsóbban vásárolhatunk.
Orbán Viktor decemberi ígérete szerint 2025-ben repülőrajtot vesz Magyarország, miután a háborús évek nehézségeit sikerült átvészelni. A valóság azonban egyelőre egy szédülten köröző repülőt idéz, amely nem találja a felszállópályát. A békeévek politikája helyett úgy tűnik, hogy az első napok még inkább a „válságkezelés éveinek” folytatását mutatják.
Az ország gazdasági helyzete, a közlekedési káosz, a technikai rendszerhibák és a gazdasági mutatók nem igazán erősítik meg azt az optimista képet, amit a kormányfő vázolt. De hát ez még csak az első nap. A repülés szerelmesei is tudják: néha kell egy kis turbulencia a stabil magasság eléréséhez. Csak remélni lehet, hogy a pilótafülkében stabil kezek fogják a kormányt, és nem egy géphiba fogja megállítani a repülést.
Irány a sztratoszféra – vagy legalábbis valami, ami kicsit kevésbé rázós, mint az idei indulás.
