Egy hete nincsenek bent a britek az EU-ban, de máris vitába keveredtek vele
Már ki is éleződött a vita Boris Johnson kormánya és az Európai Bizottság között arról, ki hogy képzeli el a jövőt, a tényleges elszakadást. A legfontosabb a kereskedelmi megállapodás kérdése.
A brit kormánynak és az EU-nak rengeteg ügyet kellene rendeznie a következő 11 hónapban, vagyis 2020 végéig, a biztonsági együttműködéstől a bevándorlási kérdéseken át addig, hogy ki milyen feltételekkel és hol szedhet ki halakat a tengerből. Viszont talán a legfajsúlyosabb kérdés, ami alapjaiban határozza majd meg az unióban maradt 27 ország és a britek viszonyát, az az, hogy milyen kereskedelmi megállapodást sikerül kötni ennyi idő alatt.
A független Britannia első hétfőjén Johnson sajtótájékoztatóján először egy vitorlát bontó hajóhoz, aztán egy kilövésre váró rakétához, aztán egy bábjából kibújó pillangóhoz hasonlította az Egyesült Királyságot, ezzel jelezve, hogy véleménye szerint mennyire jó lesz a brit gazdaságnak, ha már nem lesz az EU tagja.
A baj csak az, hogy Johnson nagy barátja, Donald Trump amerikai elnök nemzetközi tevékenységének fontos részeként éppen megborítja a nemzetközi kereskedelem több évtizede beállt status quo-ját és Kínával, no meg az Európai Unióval is nekiállt protekcionista intézkedésekkel háborúzni.
Csak az kell, ami nekik jó?
Ennek már csak azért is lett volna/lenne értelme, mert egyszerűbb megállapodni a kereskedelmi kapcsolatokról, ha megtartják ezeket a szabályokat, és legalább ezeket nem kell újratárgyalni, és egyszerűbben lehetne a brit termékeket a 450 milliós európai piacon eladni.
Plusz az EU attól is tart, hogy az uniós szabályoktól elszakadva Nagy-Britannia állami támogatásokkal tenné versenyképesebbé az iparát az európai versenytársakkal szemben.
Mi lesz a dolgozók jogaival?
Johnson szerint abszurd karikatúra, hogy Nagy-Britannia vissza akarja nyesni a munkások jogait és a környezetvédelmi szabályokat.
Mintha csak a felvilágosult Európa tartana minket vissza attól, hogy gyerekeket küldjünk vissza dolgozni kéményekbe.
Pedig az egész brexit folyamat alatt elég elterjedt nézet volt, hogy ha a dickensi világot nem is szeretné visszahozni a konzervatív kormány, Johnsonék álmaikban úgy pozicionálnák újra Nagy-Britannia helyét a világgazdaságban, hogy a szabályozások lazításával és az adók csökkentésével tennék a magára maradt szigetországot vonzóvá a nemzetközi tőke számára.
Az elképzelésnek neve is van, az angolszász sajtóban ez a “Szingapúr a Temze partján” elnevezést kapta. Igaz, Johnson most tagadja, hogy így képzelnék el a brit gazdaság jövőjét. Kérdés, hogy ha nem így, akkor hogyan.
Forrás: Index
Fotó: europaparl.eu
