Donáth Anna: Szükség van-e az ellenzékre Magyarországon?
Az ellenzék szerepéről és lehetőségeiről jelentetett meg írást Donáth Anna a Magyar Hang online felületén. A Momentum EP-képviselője publicisztikájában az ellenzék szerepét érintő legalapvetőbb kérdést járta körbe: szükség van-e egyáltalán a mai ellenzékre? Donáth Anna írásában amellett érvel, hogy választói szemmel nézve a mai ellenzékiségre nincs szükség. Megfogalmaz viszont több olyan stratégiát, amellyel az ellenzék kiléphetne a tehetetlenség csapdájából.
A momentumos EP-képviselő javaslata az, hogy az ellenzéknek most legelőször arra kellene őszintén és önkritikusan választ adnia, hogy választáson leválthatónak gondolja-e az Orbán-kormányt. Donáth Anna korábbi írásában már állást foglalt amellett, hogy a 2022-es választási eredmény önmagában nem dönti el a kormány leválthatóságának kérdését, mert szerinte a kudarc nagyrészt az ellenzéki kampány és politikai ajánlat hiányosságain múlt. Éppen ezért, érvel a képviselő, annak ellenére, hogy nagyon lejt a pálya a Fidesznek, az ellenzéknek hinnie kellene abban, hogy a kormányváltás elsősorban a saját teljesítményén múlik, és a teljes stratégiáját a folyamatos szavazatnövelés köré kellene építenie.
Írásában Donáth Anna arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány- vagy rendszerellenzékiség dilemmája valójában félrevezető.
„Az erről való vitát azonban a jelenlegi helyzet félreértésének tartom, hiszen nem ebből következik az ellenzék szerepfelfogása és politikai stratégiája, hanem a kormány leválthatóságának kérdéséből. Ugyanis a célt az utóbbi jelöli ki: választáson legyőzni a kormánypártot és ennek érdekében politizálni, vagy pedig kivárni, míg valamiképp megbukik és készülni az ez utáni időkre.
A kormány- vagy rendszerellenzékiség kérdése inkább az ellenzék által használható eszközök tekintetében releváns. Itt merül fel azonban az a probléma, hogy egy párt a kettő közötti választással a saját politikai mozgásterét szűkíti le. Félautoriter rendszerben, amilyen a magyar, s amelyben ekkora erőforráshátrányban van az ellenzék, a politikai szereplőknek folyamatosan maximalizálniuk kell a maguk politikává alakítható erőforrásait. Erre akkor van a legjobb lehetőségük, ha esetről esetre válogatnak a „kormányellenzékinek” és „rendszerellenzékinek” bélyegzett eszközök között” – fogalmaz.
Az EP-képviselő több utat javasol az ellenzéknek a jövőre nézve, többek közt azt, hogy váljon single issue mozgalommá. „Az egyik út lehet, ha az ellenzéki szereplők single issue, azaz folyamatosan egyetlen ügyet vagy témát képviselő politikai erővé válnak. (…) ha az ellenzék megfelelő irányba tudja terelni a közvéleményt egy általa kiemelten fontosnak ítélt üggyel kapcsolatban, akkor a kormánynak előbb-utóbb lépnie kell. Az ellenzék tehát zászlóra tűzhetné akár az egészségügyet, akár az oktatás ügyét, de akár egy olyan konkrét intézkedést is, mint például a pedagógusok fizetésemelése.” – fogalmaz. Hozzáteszi: kormányváltásra csak akkor van esély, ha az ellenzéki oldalon kiemelkedik egy domináns szereplő a következő években, amely egy táborba rendezi a rendszerrel szemben álló pártokat, civil szervezeteket, vagy épp független polgármestereket.
