
Egy szelet jelen: Már 150 éve kényezteti magas szinten vendégeit az Auguszt
Az, hogy Magyarországon egy vállalzkozás 150 éven át szálljon apáról fiúra, nagyon ritka. Az Auguszt cukrászdinasztia története ilyen. A századik évfordulót Lenin miatt nem tudták megünnepelni, most márciusban viszont elindul a kerek évfordulóhoz kapcsolódó eseménysorozat egyebek mellett új süteményekkel. Ennek apropóján találkoztunk a negyedik generációs cukrászdavezetővel, Auguszt József cukrászmesterrel és feleségével, Auguszt Ibolyával. A család jól dokumentált történetéből nem hiányoznak a megpróbáltatások, a szerencsés fordulatok és a filmbeillő véletlenek.
Az 1800-as évek második felében járunk. Auguszt Elek cukrászdájában nem volt hűtő, mivel épp akkoriban kezdték csak feltalálni. Így a süteményei is teljesen máshogy festettek, mint amiket manapság az Augusztban lehet kapni.
Az első cukrászdák, így a dédapámé is, inkább kelt tésztákat, brióst, péksüteményeket, kalácsot, linzereket, linzerkoszorút, islert, lekvárokat és szörpöket árultak; mindent, amit nem kellett hűteni. Cukorból pedig főleg szobrokat készítettek; akkoriban a cukrász szakma művészetnek számított.
– mondja a dédunoka, Auguszt József, aki lassan ötven éve dolgozik a Fény utcai üzletben. Húsz éve szintén cukrászmester feleségével, Auguszt Ibolyával együtt.

A linzer 150 éve
Egy ilyen kerek évfordulót látva nyilván sokakat izgat, hogy mely sütemények állhatták ki az idő próbáját. Nos, épp a hűtőprobléma miatt Auguszt József szerint szinte csak a linzerek jöhetnek szóba. Azt már valamivel egyszerűbb megmondania, mely sütemények kísérik végig az ő pályafutását: olyan klasszikusok, mint az orosz krémtorta, a rigójancsi, a krémes, Deák torta, a dobostorta, a meggyes-mákos pite, a Rosalinda torta.

„Édesapám születésnapjára minden évben csináltunk egy új tortát, és a legtöbb nem vált be. Tízévente átlag egy sütemény válik be, ilyen például az E80, ami a nyolcvanadik születésnapjára készült. Az üzlet maga alakítja ki, hogy mi marad meg és mi nem” – magyarázza. József cukrászmester felesége, Ibolya ebben elszántabb kísérletező, neki – és egy túlméretezett pisztácia, majd később egy szintén hatalmas vérnarancs szállítmánynak – köszönhető például a Nobilis szelet és a Vendetta sütemény.
A CSALÁDTÖRTÉNETBŐL KIRAJZOLÓDIK A FELESÉGEK NÉLKÜLÖZHETETLEN SZEREPE IS: HA KELLETT, ŐK VITTÉK TOVÁBB A MŰHELYT, MÁSKOR PEDIG AZ Ő FEJÜKBŐL PATTANT KI EGY-EGY ISTENI SZIKRA.
A budai Gerbeaud-tól a kitelepítésen át a Fény utcáig
Auguszt József dédapja, a már említett Elek 1869-ben írt kérvényt a városi tanácshoz arról, hogy cukrászipari üzletet szeretne nyitni a Tabánban. Ekkor már túl volt 17 évnyi vándorláson, melynek során évente váltogatta a városokat és a cukrászokat, így bőven volt lehetősége kitanulni a cukrászmesterséget. Feleségével, Strebek Erzsébettel együtt az Attila körúton nyitották az első cukrászdát, nagyjából a jelenlegi Bethlen-udvarral szemben, ahol az Auguszt-udvar felirat ma is látható.

Ez az üzlet a második világháborúban szinte teljesen romba dőlt, felújították, 1951-ig működött, ám ekkor már József édesapjától, Auguszt Elemértől államosítottak.
Amikor 1953-ban visszatértek Budapestre, nem volt saját cukrászdájuk, és a régi lakásuknak is csak egy részét kapták vissza társbérletként. Édesapja a Közért vállalat cukrászati üzemét vezette, édesanyja pedig egy édességboltot üzemeltetett egészen 1956-ig. A következő évben édesanyja megkapta az iparengedélyt a Fény utcai üzlet alsó, akkor még csak 38 négyzetméteres helyiségére. A család szerint jutalomként vehette bérbe ezt a kis helyiséget, miután 1956-ban elszámolt az általa vezetett üzlet árukészletével. Ekkoriban ugyanis több boltos is a forradalmárok nyakába varrta a lopást, miközben titokban hazavitte a fél üzletet.
1957 májusában a kényszerszünet után ismét megnyílt az Auguszt cukrászda; „nagyon szegények voltunk, ezért eleinte egy fagylaltossal közösen béreltük a helyiséget”. Aztán az évek során fokozatosan bővültek; és ahogy egyre több helyiséget tudtak megvásárolni, úgy sikerült az áttörés minden értelemben: nemcsak bérlőkből váltak lassan tulajdonossá, de áttörték az alsó és felső szint közti falat is. Így jött létre a cukrászda mai arculata. A régi krisztinavárosi üzletre egy tükör, két váza és képek emlékeztetnek az emeleti kisteremben.

Az Auguszt cukrászda a név mellett néhány alapelvet is örökölt a felmenőktől, például azt, hogy az egyenletesen magas minőség mellett fontos az udvarias kiszolgálás:
A kávé mellé egy mosoly is jár
– szól az egyik átörökített családi jelmondat.
Ugyanakkor már rég szakítottak József nagyapjának félig tréfásan megfogalmazott elvével, miszerint a pult mögött csakis magas szőke nő állhat.

Forrás: Index
Fotók: Index, az Auguszt család archívuma