Város a sínek helyén: új korszak jöhet Rákosrendezőn
Rákosrendező neve hosszú évekig egyet jelentett az elhanyagolt rozsdaövezettel, a kihasználatlan lehetőségekkel és a városfejlesztési viták végtelen körforgásával. Most viszont úgy tűnik, Budapest egyik legnagyobb tartalékterülete végre valódi irányt kap: a főváros vezetése szerint nemcsak egy beruházásról, hanem egy korszakváltásról van szó.
Karácsony Gergely a tervpályázat eredményhirdetésén nem kisebb állítást tett, mint hogy Rákosrendező Budapest jövőjének szimbóluma lehet. Beszédében hangsúlyozta, hogy a városnak túl kell lépnie a túlélés logikáján, és hosszú távon kell gondolkodnia. Ez önmagában is üzenet: nem elég a napi problémák kezelése, ha közben a következő évtizedek városszerkezete nincs kitalálva.
A főváros elővásárlási joga és a terület megszerzése politikai és városfejlesztési értelemben is fordulópontként jelenik meg a narratívában. A hangsúly egyértelmű: a város nem kívülről kapja a jövőjét, hanem maga akarja alakítani. Ez egyben finom, de jól érthető kritika is azokra a korábbi elképzelésekre, amelyek inkább a befektetői logikát követték volna – elég csak a korábban felmerült, Dubajt idéző felhőkarcoló tervekre gondolni.
A most díjazott pályaművek ezzel szemben egészen más irányt jelölnek ki. A hangsúly a megfizethető lakhatáson, a zöldfelületeken és a közösségi használaton van. Az új városrész nem elit beruházásként, hanem minden budapesti számára hozzáférhető térként jelenik meg – legalábbis a tervek szintjén. Ez a különbség nemcsak esztétikai, hanem társadalompolitikai állítás is.
Vitézy Dávid szerint történelmi léptékű folyamatról van szó, hiszen több mint száz éve nem volt példa arra, hogy a főváros egy teljes városrészre írjon ki tervpályázatot. A kiválasztott koncepció egyik kulcseleme, hogy a sűrű beépítést a tömegközlekedési csomópont köré szervezi. Ez szakmailag nehezen vitatható alapelv: nem utólag próbálják a közlekedést a városhoz igazítani, hanem eleve arra építenek.
A nyertes terv egy körsétányra felfűzött, többfunkciós városszerkezetet vázol fel, amelyben hat különböző karakterű városrész kapcsolódik össze, három nagyobb park rendszerébe ágyazva. A „szivacsváros” elv, a klímaadaptáció és a megújuló energiaforrások integrálása jól hangzó, korszerű elemek – ugyanakkor ezek valódi súlya majd a megvalósítás során dől el.
És itt érkezünk el a legfontosabb kérdéshez: a tervek és a realitás közötti távolsághoz. A projekt sorsa ugyanis nemcsak a fővároson múlik. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése, amely nélkül az egész koncepció könnyen papíron maradhat, állami szerepvállalást igényel. Vagyis a következő kormány döntései kulcsszerepet játszanak majd abban, hogy Rákosrendező valóban mintaprojekt lesz-e, vagy egy újabb félkész ígéret.
A pályázat számai mindenesetre komoly érdeklődést mutatnak: 43 jelentkezőből 16 jutott a második körbe, végül 14 pályamű érkezett be. A nemzetközi mezőny és a több országot képviselő nyertes csapat is jelzi, hogy a projekt túlmutat a hazai jelentőségen.
