Vitézy még ámokfutásnak nevezte – 80 napja mégsem nyúltak a Népsziget kiemelő rendeletéhez
Közel száz napja alakult meg az új kormány, de a Népszigetet érintő, még a választások előtt két nappal elfogadott kiemelő kormányrendelethez azóta sem nyúlt hozzá. Pedig éppen ez volt az egyik olyan ügy, amelyet korábban a jelenlegi kormány több szereplője is a korábbi rendszer egyik legkirívóbb példájaként bírált.
A rendelet annak idején nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánította a Népsziget északi részének fejlesztését. A szabályozás lehetővé teszi egy új városrész felépítését, akár mintegy 3000 lakással és 56 méter magas épületekkel, miközben az önkormányzatok mozgásterét jelentősen szűkíti. A beruházás megvalósításához nem szükséges előzetesen biztosítani a helyi közlekedési és közmű-infrastruktúrát, a településrendezési szabályok jelentős részét pedig egyszerűen félresöpri.
Éppen ezért volt különösen figyelemre méltó, amikor Vitézy Dávid még a választások előtt kemény szavakkal bírálta a rendeletet. Akkor azt írta: a közérdeknek „nyoma sincs” a szabályozásban, a beruházásból hiányoznak az alapvető közlekedési és városszerkezeti garanciák, az önkormányzatoktól pedig elveszik annak lehetőségét, hogy ezeket kikényszerítsék. A rendeletet egyenesen annak az „ámokfutásnak” a szimbólumának nevezte, amelyet az akkori kormány Budapesttel szemben folytatott.
A választások után azonban Vitézy Dávid már a kormány tagjaként kapta meg azt a feladatot, hogy vizsgálja felül a korábbi kiemelt beruházásokat. Ennek ellenére 80 nap elteltével a Népsziget ügyében semmilyen változás nem történt. A rendelet ma is ugyanúgy hatályban van, mint a kihirdetésének napján.
Ez különösen azért vet fel kérdéseket, mert éppen ez volt az egyik legtöbbet bírált kiemelés. Ha valóban ez jelentette a korábbi rendszer egyik legrosszabb gyakorlatát, akkor nehezen érthető, miért nem ez lett volna az elsők között, amelyhez hozzányúl a kormány.
A háttérben piaci körökben régóta az a feltételezés él, hogy a beruházás tulajdonosi háttere is szerepet játszhat a hallgatásban. A fejlesztéshez köthető érdekeltségek között ugyanis megjelenik Jellinek Dániel neve, akit a nyilvánosságban gyakran Tiborcz István üzleti köréhez sorolnak. Többen azt sem tartják kizártnak, hogy a jó kapcsolatrendszer a kormányváltás után is megmaradhatott.
Mindeközben a Népsziget XIII. kerületi részének döntő hányada is a Jellinek-féle cégbirodalom tulajdonába kerülhetett, ami hosszú távon egy még nagyobb léptékű ingatlanfejlesztés lehetőségét is felveti.
A kérdés ezért ma már nem pusztán az, mi épülhet a Népszigeten. Hanem az is, hogy miért maradt érintetlen az a kiemelő rendelet, amelyet még ellenzékből a jelenlegi kormány egyik vezető szereplője is elfogadhatatlannak nevezett. Ennyi idő eltelte után ugyanis egyetlen dolog biztosan látszik: a Népsziget ügyében nem a változás, hanem a folytonosság érvényesül.
