
Forrong Újpest – a türelem elfogyott, a válaszok pedig elmaradnak
Ha a pályán nem is születnek meg a várt eredmények, a lelátón és a közösségi térben egyre hangosabb az Újpest-szurkolók hangja – és ez a hang már nem a biztatásé, hanem a dühé, csalódottságé és kétségbeesésé. A Ferencváros elleni újabb vereséget követően elszabadultak az indulatok, és úgy tűnik, a klub vezetősége már nem halogathatja a válaszokat – vagy legalábbis nem hitegethet tovább.
A 2025-ös év eddig minden volt, csak bíztató nem. A csapat tíz tétmeccs óta nyeretlen, történelmi mélypontra jutott, miközben a keret szétesni látszik, a játék pedig sokszor még az NB I-es szintet sem üti meg. Mindenki mindenkit okol – az edző a játékosokat, a szurkolók az edzőt, a keretet, a vezetőket, és egyre többen magát a klubstruktúrát. Már nem csak a meccsek után zúg a „kurva gyenge”, hanem a hét minden napján vibrál a feszültség a közösségi felületeken.
A szurkolói vélemények nem egyszerű panaszkodásról szólnak: ezek nyílt segélykiáltások, világos kritikák, és már rég túlléptek azon a ponton, ahol némi türelem és pozitív gondolkodás megoldást jelenthetett volna. A klubvezetés korábban türelmet, bizalmat és stabilitást hirdetett – ezek mára üres szlogenek lettek, mert sem stabilitás, sem előrelépés nincs. Az MTK és a ZTE elleni megalázó vereségek után, majd a kupából való kiesés és a Fradi elleni bajnoki fiaskó után egyvalami biztos: a jelenlegi helyzet már senkinek nem jó.
A szurkolók szerint itt az ideje, hogy valaki végre vállalja a felelősséget. A kritikák nemcsak a vezetőedzőt, Bartosz Grzelakot érik – bár az ő nevét már régóta skandálják negatív előjellel –, hanem a teljes szakmai stáb és a klubvezetés döntései is célkeresztbe kerültek. A scout-rendszer, a téli erősítések elmaradása, a taktikátlan, ötlettelen játék – ezek mind egy folyamat részei, amely mára megcsontosodott középszerűséggé vált. És ezt már nem lehet tovább sminkelni.
Az Újpest több mint egy futballcsapat, de ez a jelenlegi gárda nem képviseli azt az identitást, amit a klub neve évszázadok óta jelent. A szurkolók nem győzelmet követelnek minden héten – hanem hitet, küzdést, világos jövőképet és legalább egy olyan csapatot, amiben megvan az esély a fejlődésre. Jelenleg viszont ezek közül egyik sem látszik.
A vészharang már nemcsak kong, hanem recsegve szakad le a toronyból. A kérdés már nem az, hogy jön-e változás, hanem hogy mikor – és addig hány pontot veszít még az Újpest a tabellán, és hány szurkolót a lelátón.