MSZP: A társadalom fele 359 ezer forintnál kevesebbet visz haza
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete szeptemberben 627.400 forint volt. Ez az összeg első pillantásra akár biztatónak is tűnhet, ám a valóságban a dolgozók többsége számára a nettó fizetés, amely a tényleges megélhetést biztosítja, jóval alacsonyabb. A medián nettó kereset mindössze 359.100 forint, ami azt jelenti, hogy a magyar dolgozók fele ennél kevesebből kénytelen fedezni mindennapi szükségleteit.
A statisztikák mögötti valóság tovább árnyalja a képet. A kormány által hangoztatott béremelkedések, amelyek százalékokban mérve látványosnak tűnhetnek, valójában keveset változtattak a hétköznapi emberek életén. Különösen a mediánbér alatt keresők számára jelent komoly problémát az infláció és az emelkedő megélhetési költségek, amelyek mellett a fizetések növekedése egyszerűen nem tart lépést.
A társadalom jelentős része továbbra is havi háromszázezer forint körüli vagy annál is alacsonyabb fizetéssel próbál boldogulni. Ez az összeg a dráguló élelmiszerek, közüzemi díjak és egyéb alapvető kiadások mellett egyre kevésbé elegendő. Egyre többen találkoznak azzal a helyzettel, hogy a hónap végére alig marad pénzük, sőt, sok esetben már a hó közepén is kénytelenek a tartalékaikhoz nyúlni – ha egyáltalán rendelkeznek ilyenekkel.
Orbán Viktor nemrégiben havi egymilliós fizetést ígért a dolgozóknak, ami sokak szerint nem több, mint politikai propaganda. Az MSZP úgy véli, hogy az ilyen kijelentések nem segítenek a mindennapi problémák megoldásában, és a kormány gazdaságpolitikájának fókuszát a statisztikai sikerek helyett az emberek valódi életszínvonalának javítására kellene helyeznie.
A jelenlegi helyzetben a bérnövekedés a magas keresetűeknél érzékelhető leginkább, miközben az alacsonyabb jövedelműek számára a mindennapi megélhetés egyre nehezebb kihívás. Az ország dolgozóinak fele továbbra is olyan körülmények között él, ahol a hónap végére elfogy a fizetés, és egyre kevesebb lehetőség marad a megtakarításra vagy a jövő tervezésére. Az emberek életszínvonalának javítása nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági érdek is lenne – mindannyiunk számára.
