Megalapította pártját a Tisza szigetek korábbi koordinátora
Új név bukkant fel a magyar politikai térképen: Irány a Jövő Párt. A friss bejegyzésről maga az alapító, Farkas Dezső számolt be egy Facebook-videóban. A név ismerősen csenghet azoknak, akik figyelemmel kísérték a Tisza Párt belső mozgásait, hiszen Farkas korábban a Tisza egyik meghatározó szereplője, szigetekért felelős koordinátora volt – egészen márciusig. Akkor váratlanul távozott, majd gyorsan saját politikai formáció alapításába kezdett.
A szakítás okairól ellentmondó verziók keringenek. Farkas úgy fogalmazott, hosszú vívódás után hagyta el Magyar Péter mozgalmát. Magyar azonban másképp látja a történteket: szerinte Farkas nem „a közösség szelleme” miatt távozott, hanem mert „több érzékeny és a politikai közösség számára káros információt elhallgatott”. Mindeközben a kormányközeli sajtó már korábban arról cikkezett, hogy Farkas neve felmerülhetett az F. Zsolt-féle korrupciós ügy árnyékában – bár erre egyelőre nincs hivatalos megerősítés.
Az „Irány” nevű párt alapításának ötlete már áprilisban megfogalmazódott, de akkor még csak ködös, idealisztikus üzenetek formájában jelent meg a nyilvánosság előtt: „A jövő nem oldal, a jövő egy irány”, „A haza nem tábor, a haza otthon”. Ezek inkább hangzottak kései diákköri prezentációk mottóinak, mint markáns politikai programnak. Nem véletlen, hogy Magyar Péter cinikusan reagált: „van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik…”
A friss bejegyzés szerint azonban a párt immár hivatalosan is nyilvántartásba került. Farkas küldetésként azt fogalmazta meg, hogy az új politikai közösség célja „felerősíteni azok hangját, akik a konkrét jövőépítésben látják az ország fejlődését”. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, milyen programpontokat és milyen választói réteget céloz meg a párt, az egyelőre kérdéses. Az viszont világos, hogy a Tisza Párt első látványos szakadása ezzel hivatalosan is politikai párttá formálódott.
A következő hónapok eldöntik, hogy az Irány a Jövő Párt lesz-e több, mint néhány jól hangzó szlogen, vagy csupán a rendszer által újrahasznosított ellenzéki díszlet.
