Áder szerint nem véletlen, hogy vele nem fordult elő a kegyelmi ügyhöz hasonló eset

„Nem véletlen, hogy tíz év alatt az említett esethez hasonló nem fordult elő velem. Nem azért, mert annyira okos vagyok, hanem azért, mert a kollégáim tették a dolgukat, megóvtak attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljek” – jelentette ki, amikor a kegyelmi ügyről kérdezték. Áder dicsérte, milyen kiváló kollégái voltak, akik megfelelően előkészítették a döntéseket, és elég időt is szánt az összes szempont átgondolására. 

Pedig a tíz év alatt neki több mint hatezer kegyelmi ügyet kellett elbírálnia, köztük Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, bába ügyét is, amikor nagy volt a nyomás – még nemzetközileg is – annak érdekében, hogy adjon eljárási kegyelmet, vagyis döntsön még a jogerős bírósági határozat előtt. A Geréb-ügyben végül megvárta a büntető­eljárás eredményét, és amikor ez meglett, családi, egészségi, társadalmi szempontokat is mérlegelve úgy döntött, hogy a nőgyógyásznak nem kell börtönbe mennie, de a mellékbüntetés alól nem mentesítette, így a foglalkozását viszonylag hosszú ideig nem gyakorolhatta.

Többször is elnöki kegyelemben részesített halálos beteg elítélteket, hogy hazamehessenek, elbúcsúzhassanak a szeretteiktől. és így „a lehetőségekhez képest méltósággal” távozhassanak.

Áder sajnálja, hogy a közbeszéd szintje még sokkal rosszabb lett, mint az ő idejében, „sok esetben nem beszélünk egymással, hanem csak vicsorgunk”. Ráadásul „az előttünk álló fél évben nem valószínű, hogy ezen a téren javulna a helyzet” – tette hozzá.

Azért írt könyvet, mert szerinte voltak olyan politikai-politikusi eredményei, amelyekre büszke lehet, és jóval túlmutatnak az elnöki ciklusokon. Példaként említette, hogy egyetlen elődje sem ment el a csíksomlyói búcsúra, ő viszont azt gondolta, „ha valahol, hát ott szemléletesen megjeleníthető az Alaptörvény azon rendelkezése, miszerint a mindenkori köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét”.

Természetesen kedvenc hobbija, a horgászás sem maradt ki a beszélgetésből. Megtudhattuk, hogy a halas receptekkel „folyamatosan kísérletezik”, sőt, az egyik kedvenc ételének elkészítését meg is osztotta. Hiszen náluk „a hal nem számít ünnepi ételnek”, mivel egész évben hozzájutnak.