Óriási természet- és környezetkárosítást tártak fel a Duna másik oldalán

Minden bizonnyal lehet azt állítani, hogy több évtizede szennyezhetik a Dunát a régi Óbudai Gázgyár területéről folyamatosan szivárgó vegyületek, melyek közül több is rákkeltőnek vagy valószínűleg rákkeltőnek van besorolva.  A Duna alacsony vízállása tette azt lehetővé, hogy ezek a szennyezések a felszínre bukkantak.

Ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlott az Óbudai Gázgyár területén, érdemes kicsit informálódni. A XX. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre. 1910-ben elkezdődött a gázgyár építése. Első lépésként egy Duna-parti védművet készítettek, majd a vasút iparvágányai és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagy része már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzemeltetését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották. A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette. A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobb parti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott. Az első világháborúban Óbuda lakosainak a villamos áramot a gyár területén található, Sulzer által gyártott dízel-aggregát biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 800 LE teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben. A gyár a gáz mellett még egyéb melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány. A kátrányt a ma is megtekinthető kátrány-tornyokban tárolták, és itt választották szét gravitációs úton könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt. Emellett olyan massza is keletkezett, melyet muszáj voltak máshol elhelyezni. Ez 3 területen történt, melyből kettő esetén már megtörtént a teljes kármentesítés, egyedül az Óbudai Gázgyár területe, ahová szintén raktak le ebből a rendkívül szennyező hulladékból, maradt ki a sorból, melynek ma már látjuk sajnos a következményeit. Az elmúlt években szintén előkerült a terület teljes kármentesítése, hiszen ez is egy olimpiai helyszín lett volna: itt épült volna meg a velodrom (bringaversenyek helyszíne).

A Greenpeace bevizsgáltatta a csurgalékból szedett mintákat, és az eredmények elkeserítőek lettek. A vegyianyag-szakértő szerint elég kemény szennyezést találtak, különösen az ún. aromás vegyületek voltak nagy koncentrációban jelen. Több olyan vegyület, mely rákkeltőnek van kategorizálva, az, ha összevetjük a talajvízre meghatározott határértékkel, akkor közel hatszorosát tartalmazza. Naftalinok, amik valószínűleg rákkeltőek, kétszázszoros határérték-túllépést mutatnak szintén a talajvízre viszonyítva. Azt nem vizsgálták, hogy ezeket a rendkívül mérgező anyagokat a Duna mennyire hígítja fel, de az szemmel látható, hogy a folyót folyamatos szennyezés éri. A hazai és az uniós előírások egyébként meg tiltják, hogy ilyen anyagokat vízbe juttassanak, máshogy kellene ártalmatlanítani vagy kezelni, épp ezért meg kellene akadályozni a hatóságnak. Éppen ezért a mért értékeket a Greenpeace elküldte a megfelelő helyre, hogy további hatósági intézkedés történjen.

Mi csak remélni tudjuk, hogy a hatóságok időben cselekednek, hiszen pont a múltkor történt olyan, hogy mire intézkedni tudtak volna, a Duna vízszintemelkedése ezt már nem tette lehetővé.

Forrás és teljes cikk: Index