Jákob Zoltán egyetemista korában az újpesti piacon dolgozott

bulvár

Jákob Zoltánt ma leginkább A Nagy Ő-ből, és arról ismerjük, hogy 50 milliárd forintosra becsült vagyonával 2023-ban Magyarország 39. leggazdagabb embere volt. Végzettsége szerint egyébként építőmérnök: a Baján töltött középiskolás évek után Budapesten folytatta tanulmányait a Műszaki Egyetemen, ahol az egyetemi bulik helyett inkább a tanulásra koncentrált, és ebben kollégiumi szobatársának is nagy szerepe volt. Erről az időszakról a Metropolnak mesélt.

Viszonylag hamar megszerettem és megszoktam a budapesti nyüzsgést, és már éppen terveztem, hogy szolidan, de belecsapok a lecsóba, amikor feltűnt, hogy a szobatársam folyton csak tanul és a vizsgákra készül, és azt is láttam, hogy bőven négyes fölötti átlaggal operál. Én sosem voltam igazán szorgalmas, de a matek nagyon ment, és valójában nem is terveztem, hogy minden tárgyból kimagasló eredménnyel megyek végig. Viszont olyan erős bennem a versenyszellem, hogy egyszerűen képtelen voltam elfogadni, hogy az a srác jobb nálam, így belehúztam, és be is értem. – elevenítette fel fiatalkorát az üzletember, hozzátéve: olyan jól teljesített, hogy köztársasági ösztöndíjat kapott, amit az egyetem hallgatóinak alig egy százaléka tudott megszerezni. „Ezt az eredményt igazából neki köszönhetem. Ha ő nincs, talán nem úgy alakul az életem, ahogy…” – mondta el szobatársáról Jákob Zoltán.

Végül szerelme miatt hagyta ott az egyetemi kollégiumot, és beköltözött egy lakótelepi lakás kisszobájába.

Szerettem az egyetemi koleszt, de a barátnőmet sokkal jobban. Ő ott maradt Baján, de végül felköltözött Budapestre, én pedig az ösztöndíjamból kibéreltem egy aprócska szobát az Árpád hídnál. A házinéni nagyon kemény és akaratos asszony volt, így sok előnyöm nem származott abból, hogy nála laktam. Vendéget nem fogadhattam, így ha együtt akartunk lenni a barátnőmmel, megoldásokat kellett találnunk. – mesélte Jákob, aki saját bevallása szerint ezekben az években tanulta meg még a „jeget is eladni az eszkimóknak”.

Egyébként az egyetem mellett már elkezdtem dolgozni is. Az újpesti piacon árultam mindent is, és ezt szó szerint értem. Voltak zöldséges standok, húspultok, és voltam én, akinél a mosóportól a tranzisztoros rádión át, a tisztálkodási szerekig minden, de minden volt. Jól ment az eladás, és rájöttem, hogy bármit, bárkinek el tudok adni úgy, hogy azt higgye, tényleg szüksége van rá. Ezt a képességemet még ma is használom az üzleti életben. Persze csak akkor, ha tényleg biztos vagyok abban, hogy mindkét fél jól jár.

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük