Karácsony Gergely: Trianon nem a jobboldalé, hanem mindenkié

„Száz éve ilyenkor, 1920. június 4-én délután, megkondultak a harangok, az ország lehajtott fejjel gyászolta a trianoni döntést, a párizsi békeszerződés aláírását. A fájdalom akkor egyesítette a nemzetet. Ma már a fájdalom sem” – kezdi a Mércén megjelent, „Ami fáj, és ami nincs” című cikkét Karácsony Gergely főpolgármester a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából.

Ebben a témához való személyes kötődéséről is ír: „Trianon nekem elsősorban édesanyám története, aki a második bécsi döntéssel visszacsatolt területen született, nem sokkal azelőtt, hogy az újra Romániához került. Az anyaországba menekülő szülei úgy érezték, nagyobb biztonságban lesz, ha nem viszik magukkal, hanem egy időre a nagyszüleire bízzák. Nem sejthették, hogy a nagyszülőket hamarosan kényszermunkára viszik, és hosszú évekbe telik mire a kislányuk, az édesanyám, a régi-új határon átkelve visszatérhet a szüleihez. Életekbe sűrűsödik mifelénk a XX. század megannyi nyomora.”

A főpolgármester ugyanakkor hamis állításnak tartja az évforduló kapcsán sokat idézett, és a magyarok többsége által igaznak vélt mondatot: „az a magyar, akinek fáj Trianon”. 

„Egyrészt miért ne fájhatna másnak is. Azoknak, éljenek bárhol, akik gyűlölik a jogtipró önzést, és szolidárisak másokkal. Másrészt sok rendes magyar hazafit ismerek, akiket nem érdekel már ez az egész. Tőlük azt kérem, hogy érdekeljék őket azok, akiknek fontos Trianon emléke. Így talán egy percre legalább ők is belátják: a múltat akkor érthetjük meg, ha a hozzá kapcsolódó sérelmeket, érzéseket is értjük” – utalt a csütörtök délután fél 5-re meghirdetett, egy perces budapesti leállásra.

Karácsony szerint Trianon „sorstrauma”, és szenvedést jelentett sok százezer embernek. „Kilakoltattak bennünket az ország majd’ háromnegyedéből” – írta.

„Kisebbségi magyarnak lenni mindennapos feladat és bizony küzdelem. Feladat, aminek 100 éve nap mint nap meg kell felelni. Elvárás, hogy úgy legyél egy állam jó polgára, hogy közben lelkedben, nyelved által, ünnepeidben és szimbólumaidban egy másik nemzethez tartozol. Kár lenne ezt bagatellizálni, tán heroizálni sem muszáj, de egyvalamit biztosan nem lehet: eltekinteni tőle.”

A teljes cikk itt olvasható.

Újpesti Hírmondó
Fotó: Euronews, Facebook