Emlékezetpolitikai harc Budapest utcáin: így lett Horn Gyula sétány helyett Pesti srácok sétány
Budapest újabb emlékezetpolitikai csatatérré vált, miután a fővárosi közgyűlés döntést hozott a XIII. kerületi Horn Gyula sétány átnevezéséről. A Horn Gyula sétányból – fideszes, tiszás és Vitézy Dávid szavazatainak támogatásával – „Pesti srácok sétány” lett. E döntés súlyos kérdéseket vet fel nemcsak az emlékezésről, hanem a politikai szándékokról is. Vajon ez a döntés valóban a tiszteletadásról szól, vagy csupán egy jobboldali kísérlet arra, hogy eltöröljenek mindent, ami nem illeszkedik az új politikai narratívába?
Horn Gyula neve az elmúlt évtizedekben összefonódott Magyarország nemzetközi szerepének átalakításával. Ő volt az, aki a berlini fal lebontásával és az ország uniós és NATO-integrációjának elindításával egy új korszakot nyitott meg. Az egykori miniszterelnök munkájának elismeréseként Németországban közterület viseli a nevét, és az Európai Parlamentben szobrot állítottak neki. Ezen felül itthon is őrizték emlékét – egészen mostanáig.
A közgyűlési szavazás azonban átlépett az emlékezet politikai keretein, és ezzel felvetette a kérdést: kinek az emlékét érdemes megőrizni? A Pesti srácok név használatát is többen kritizálták, hiszen már több szimbolikus helyszínen, mint például a Corvin-közben, emléket állítottak a ’56-os pesti srácoknak. Nem is beszélve arról, hogy maga a Horn-kormány volt az, amely 1996-ban, a forradalom negyvenedik évfordulóján szobrot avatott a Corvin-közben a pesti srácok emlékére.
Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció politikusa szerint az átnevezés csak a jobboldal emlékezetpolitikai próbálkozásainak egy újabb állomása. Szerinte e lépés arra irányul, hogy minden olyan elemet eltávolítsanak a nemzeti emlékezetből, ami számukra nem szimpatikus. Mint mondta, „a DK, egyedüli nem jobboldali pártként sohasem fog asszisztálni” ilyen törekvésekhez.
Az eset rávilágít arra, hogyan válik az emlékezet a politikai küzdelem eszközévé, ahol nem pusztán személyek vagy események megőrzése, hanem a jelen hatalmi narratívájának megszilárdítása is cél. A kérdés az, hogy egy ilyen döntés közelebb hozza-e az embereket azokhoz az értékekhez, amelyek Horn Gyula vagy éppenséggel a ’56-os pesti srácok nevéhez fűződnek, vagy éppen elidegeníti őket azáltal, hogy az emlékezetpolitikát csupán eszközként használják politikai csatározásokhoz.
