Babakocsik mögé bújva – így védi a hatalom a luxust

Újabb fejezetéhez érkezett a NER luxuséletformáját körüllengő közéleti vita, miután Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő képeket tett közzé Rogán Antal miniszter feleségének, Rogán Barbarának luxustáskáiról és ékszereiről. A posztban többek között egy 30–60 millió forintot érő Hermès Kelly táskát, egy 8 milliós Birkin modellt, egy 30 milliós Dior ruhát, 2,7 milliós cipőt és egy 28 milliós Bulgari fülbevalót is bemutatott – mindezek a politikus szerint a világ leggazdagabb embereinek privilégiumai, nem egy magyar miniszter családtagjáé.

A vádakra Rogán Antal válaszolt a Telex megkeresésére. A miniszter személyes hangvételű reakciójában azt írta: felesége épp a gyermekágyi időszakból tér vissza, kislányukat két hónapja szülte meg, és most kizárólag vele foglalkozik. Szerinte nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki „egy kismamát ócsároljon”, és megkérdezte, hogy vajon a következő célpont a babakocsi vagy a babaruha lesz-e.

Hadházy Ákos nem sokáig hagyta szó nélkül a választ. Visszautasította azt az értelmezést, miszerint személyes támadásról lenne szó, és leszögezte: a poszt időzítésének semmi köze nincs a családi eseményekhez, sokkal inkább ahhoz, hogy Lázár János nemrég a NER luxusát ostorozva kijelentette: „eljött az ideje, hogy a NER kullancsait lesöpörjük magunkról.” Hadházy szerint ez a kijelentés, amelyet a Fidesz már fizetett hirdetésben is népszerűsít, csak egy előre felépített propagandaelem egy megreccsent rendszer részéről. Mint írta, ebben a narratívában néhány kevésbé fontos oligarcha lehet a „bűnbak”, akiket most szimbolikusan Szibériába küldenek, miközben a valódi hatalmi struktúra érintetlen marad.

A képviselő hozzátette: nem kívánja bemutatni a gyerekjátékokat vagy babaruhákat, bár szerinte azok is mesélhetnének, ha figyelembe vesszük „az eddigi vérlázító életvitelt.” A gyermekkel kapcsolatos megjegyzésekre pedig úgy reagált, hogy egyetlen gyermek sem felelős a szülei tetteiért – legfeljebb egész életében szégyellheti azokat.

A vita így egyre világosabban mutatja: a NER luxusélete és annak kommunikációs kezelése korántsem magánügy. A kérdés már nem csak az, hogy honnan van a pénz a több tízmilliós kiegészítőkre, hanem az is, hogy a hatalom miként próbálja elterelni a figyelmet ezekről a kérdésekről – akár egy kisággyal, akár egy kampányüzenettel.