Újabb hazai összeomlás – most már nyilvánvaló: Damir Krznar alkalmatlan a feladatra

Az Újpest FC újabb fájdalmas pofont kapott a bajnokságban: a Fizz Liga 13. fordulójának nyitómérkőzésén az ETO FC simán, 3–0-ra győzött a Szusza Ferenc Stadionban. A lilák nemcsak eredményben maradtak alul, hanem játékban is – megint. A lelátón most már düh, fásultság és hitetlenség keveredett, nem véletlenül: a csapat hónapok óta vergődik, és a javulás legkisebb jelét sem mutatja.

Pedig a miskolci győzelem után sokan remélték, hogy a Diósgyőr elleni siker nem csak egy váratlan fellobbanás volt. Damir Krznar alaposan átalakította a kezdőt, a csapat küzdött, tíz emberrel is nyert – de ez az erő, lendület, összeszedettség az ETO ellen nyomokban sem jelent meg. Banai sérülése miatt Piscitelli került a kapuba, és már a mérkőzés elején látszott, hogy a Győr könnyedén jut el a hazai kapuig.

Az Újpest játékát egyetlen szó jellemezte: szétesés. A publikum már a 10. percben kifütyülte a hátul történő céltalan passzolgatást, és a közönség reakciója sajnos pontosan megmutatta, mennyire mélyre süllyedt a csapat: bizalom, dinamika és elképzelés nélkül játszottak. A vendégek pedig könyörtelenül kihasználták a bénultságot. Benbouali első veszélyes lövését még védte Piscitelli, de percek kérdése volt, hogy a Győr áttörje a falnak hitt, valójában kártyavárként összeomló újpesti védekezést.

A 33. percben Bumba beadása után Schön talált be – 0–1. Ezután sem érződött reakció a hazaiaktól, még a félidő végi hatalmas Piscitelli-bravúr is csak annyira volt elég, hogy a stadion egy pillanatra felmorajlott – de játék nem érkezett mellé.

A szünetben Krznar három játékost is lecserélt, de a képet ez sem változtatta meg. A második félidő ugyanazt mutatta, mint az első: az ETO könnyedén jutott el a hazai tizenhatosig, Schön újra ziccert lőhetett, és bár Piscitelli védett, a szöglet után Benbouali ismét betalált – 0–2.

Az Újpest a saját térfelét is alig tudta elhagyni, és amikor a Győr a harmadik gólt is megszerezte (ezúttal egy megpattanó lövésből), az egész csapat teljesen összeomlott. A lilák támadásait öt másodperc alatt fojtotta el az ellenfél, a védelem pedig tehetetlenül forgolódott a gyors győri váltások között.

A lefújás után a lelátóról újra felerősödött a „kurva gyenge!” rigmus, és bizony a szurkolók elégedetlensége teljesen jogos. Ez a csapat hetek óta nem mutat sem fejlődést, sem önbizalmat, sem elképzelést. És amikor a vezetőedző meccs utáni nyilatkozatában arról beszél, hogy „túl alacsony volt az energiaszint”, „nem voltunk elég agresszívak”, „nem tudom, miért történt”, az a legrosszabbat üzeni: hogy Krznar maga is elveszett.

Egy edző, aki azt mondja: „ha tudnám, megmondanám”, gyakorlatilag kimondja, hogy nincs megoldása. Nincs terve. Nincs iránya. Nincs kapaszkodója. És ha az edző nem tudja, mi a baj és hogyan kellene változtatni, akkor ő maga reprezentálja a problémát. A futball ilyen egyszerű.

Az Újpest helyzete súlyos. A csapat visszacsúszhat a kiesőzónába, a játékosok önbizalma a nullával egyenlő, a klub pedig minden elemében instabil. Az ETO elleni meccs riasztó tünetegyüttes volt arról, hogy ez a stáb már nem tudja kirángatni a csapatot ebből a spirálból.

A helyzet mára nem kérdés többé: ha ezt így tovább engedik, abból baj lesz. Nagy baj.

A szurkolók csalódottak, türelmük elfogyott, és teljes joggal kérdőjelezik meg, hogy a klubnál bárki látja-e még a valóságot. Mert az Újpest jelen állapotában nem előre halad – hanem zuhan. És ezt nem lehet több elnéző félmondattal elfedni.

A stadionban sokan már nem azt kérdezik, hogy „mikor nyerünk?”, hanem azt:
„meddig hagyják még, hogy ez így menjen?”