Megyeri Csárda – A felelősség döntött az érzelmek helyett

Az újpesti képviselő-testület tegnapi ülésén úgy döntött, hogy nem él elővásárlási jogával a Megyeri Csárda ügyében. A határozat komoly visszhangot váltott ki, sokan úgy érezték, a város vezetése veszni hagy egy fontos, történelmi jelentőségű épületet. A döntés hátterének megismerése azonban egyértelművé teszi: a városvezetés érzelmek helyett felelős mérlegelés alapján járt el.

A Megyeri Csárda kétségtelenül sok újpestinek kedves hely. Egy darabka helytörténet, egy emlék, amelyhez családi események, közös étkezések, nosztalgikus pillanatok kötődnek. Ez az érzelmi kötődés érték – még akkor is, ha az épület építészetileg nem tekinthető annak. A csárda sem országos, sem helyi védelem alatt nem áll, sőt: 2006-ban már történt kísérlet örökségvédelemmel történő megóvására, ám ez szakmai alapon elutasításra került. Azóta sem került fel az értékvédelmi nyilvántartásba, vagyis hivatalosan nem tartozik a védendő építészeti örökségek közé.

A döntés másik kulcskérdése az volt, hogy az önkormányzat vásárolja-e meg az épületet. A vételár 135 millió forint, ehhez azonban jelentős felújítási költség is társulna, mivel az épület rossz állapotban van, és jelenlegi formájában sem vendéglátásra, sem más működtetésre nem alkalmas. Az önkormányzat feladata nem az, hogy éttermeket üzemeltessen, vagy kockázatos felújítási projekteket indítson el, amelyekhez nincs megfelelő pénzügyi háttere sem. Egy ilyen beruházás hosszú távon is komoly terhet róna a városra, különösen úgy, hogy nincs világos cél, mit kezdjen az önkormányzat egy ilyen jellegű ingatlannal.

Mindezek mellett megkerülhetetlen szempont volt a források kérdése is. Egy ilyen volumenű kiadás elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy máshonnan kellene elvonni a szükséges összeget. Ez jelentheti játszóterek felújításának elhalasztását, szociális támogatási programok csökkentését, vagy akár kulturális rendezvények elmaradását. A városvezetés szerint felelős döntést csak úgy lehet hozni, ha ezek a szempontok is mérlegelésre kerülnek, hiszen minden forintnak helye és súlya van a költségvetésben.

Az aggodalmak egy része arra irányult, hogy az új tulajdonos politikai kötődése miatt olyan beruházásokat valósíthat meg, amelyek ellentétesek a közösség érdekeivel. A városvezetés azonban hangsúlyozta: a tulajdonos személyétől függetlenül csak olyan építkezés történhet a területen, amely megfelel a hatályos szabályozásnak. A terület övezeti besorolása évek óta vendéglátásra és szállásra ad lehetőséget, ezen senki nem változtatott, és nem is tervez változtatni. Ez azt jelenti, hogy a telek nem válhat lakópark vagy üzletközpont helyszínévé, attól függetlenül, ki a tulajdonosa.

A képviselő-testület végül a lemondás mellett döntött. Nem érzelemmentesen, de felelősen. Nem nosztalgiából, nem politikai szempontok alapján, hanem a város egészének érdekeit szem előtt tartva. A döntés nem volt könnyű, de a városvezetés szerint ez volt a jó döntés – mert Újpest jövője nem abban mérhető, mit birtokolunk, hanem abban, hogyan tudjuk a rendelkezésre álló forrásokat a lehető legjobban a közösség szolgálatába állítani.