Elfogyott a türelem: az újabb megalázó vereség után forrnak az indulatok Újpesten

Debrecenben teljes összeomlást láthatott az, aki még hitt benne, hogy ez a csapat magára találhat. A DVSC 5–2-re verte az Újpestet a Fizz Liga 11. fordulójában, és a mérkőzés képe alapján a különbség nem is túlzó. Az első félóra végére már 3–0 állt az eredményjelzőn, a lila-fehérek védelme darabokra hullott, a középpálya nem létezett, a támadások pedig gyakorlatilag önmagukat oltották ki.

A Debrecen gyorsan és határozottan döntött: Bárány Donát már a 8. percben betalált, majd a 15. percben Youga távoli lövése talált utat Piscitelli kapujába. Félóra sem telt el, és ismét Bárány volt eredményes, a félidő végére pedig minden eldőlt. A második játékrész elején Cibla Flórián gyönyörűen tekert a léc alá, majd Kocsis Dominik is betalált – 5–0-nál a hazai közönség már ünnepelt, az újpesti drukkerek viszont csak némán figyelték a széteső csapatot. Medeiros büntetője és Lacoux szépítő találata legfeljebb statisztikai érdekesség maradt.

Ez a mérkőzés nem egyszerű vereség volt – ez egy újabb mélypont. Hat bajnoki óta nyeretlen az Újpest, és ami ennél is súlyosabb: látható koncepció, játékkép vagy karakter nélkül. Minden mérkőzésen más kezdő, más taktika, más elképzelés – az eredmény viszont rendre ugyanaz. A csapatból hiányzik az önbizalom, az összeszedettség, és legfőképp az, amit a szurkolók a legjobban hiányolnak: a szenvedély.

A szurkolói türelem elfogyott. Ez nem a balszerencséről, nem az „átmeneti formáról” szól. Ez egy folyamat, amit hónapok óta látni, és amelyért felelősséget kell vállalni. Nem lehet minden héten a játékosokra kenni, ha a rendszer hibás. Damir Krznar vezetőedző taktikailag és mentálisan is elveszítette a csapatát – de a felelősség nem áll meg nála. Benczédi Balázs ügyvezető igazgató és Ratatics Péter klubelnök ugyanúgy részese ennek a folyamatnak. Ők ígértek támadófutballt, stabilitást, és azt, hogy az Újpest visszatér a régi önmagához. Ehelyett kapunk egy csapatot, amely sorra szenved vereségeket, miközben a szurkolók hétről hétre a türelmük végére érnek.

A Debrecen immár öt bajnoki óta veretlen és fellépett a dobogóra, az Újpest viszont a tizedik helyen tengődik, kilátástalan játékkal és egyre mélyebb bizalmi válsággal. A kérdés most már nem az, hogy „javulni kell-e”, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán változás. Mert ami jelenleg a pályán történik, az méltatlan mindahhoz, amit Újpest neve, múltja és hagyománya jelent.

A szurkolók csalódottak, dühösek és joggal kérdeznek: meddig lehet ezt még nézni? Ha valami nem változik – a kispadon, a klubvezetésben vagy a szemléletben –, akkor ez a szezon nem az újjáépítésről, hanem a teljes széthullásról fog szólni. És ezt már senki sem akarja megélni.