Bezerédj István – január 25.
Bezerédj István bezerédi (Szerdahely, 1796. október 28. – Hidja-puszta, Szedres mellett, 1856. március 6.) reformkori politikus, kiváló szónok. Ő volt az első önként adózó nemes.
A megyeri részen köz és utca van róla elnevezve.
A közteherviselés kérdésköre az 1843-44-es országgyűlés egyik fő témája volt. Bezerédj több alkalommal felszólalt e tárgyban, javaslatokat tett. A nemesi adómentesség megszüntetése végül a felsőház ellenállásán bukott meg. Bár elvben egyetértettek a megszüntetéssel, de véleményük szerint a nemességet fokozatosan kell hozzászoktatni az adózáshoz.
Bezerédj ezzel nem értett egyet, ezért hazatérve Tolnába a következő megyegyűlésen 1844. december 16-án közokiratban adózásra kötelezte saját magát.
Levele az Országgyűléshez
Alólirt fájdalommal szemlélvén: miképpen a legközelebb befejezett országgyűlése sem birt az adó állapotja eránt, bár mely formában is orvosló törvényt hozni: nem halaszthatom továbbra, hogy meggyőződésemnek, melly szerint adózási rendszerünk megváltoztatását mind a haza érdeke, mind az igazság a legsürgősebben követeli, – ne csak szóban, hanem mennyire tőlem függ, cselekvésben is, azaz adó mentességemnek megszüntetésével – következést adjak; mit egyszerű vagyonbeli jogommal élve, tehetni vélek anélkül, hogy törvénysértéssel, vagy törvény eránti tiszteletlenséggel távolról is vádoltathatnám.
Ezennel tudniillik magamat és birtokomat önként adó alá vetem,az úgy mondott hadi adó alá, úgy mint a házi adó alá; esedezvén a Tettes Ns Vmegye előtt: hogy ennéli, a következő pontokban foglalt innepélyes, és visszavonhatlan kötelezésemet elfogadni, s annak értelmében engemet éltem fogytáig Tolna Vmegye adózóinak sorába iktatni méltóztassék, olly módon tudniillik, hogy:
- Azon részarány vévén fel, melly léteznék, ha Tolna Vmegyének az 1844/5 évi hadi adóját 89.663 forintot, és a honit 75.288 ftot, öszvesen 164.951 ftot Tolna Megyében levő minden személy, birtok, és vagyon viselné, pontos számolást azonban a dolog mivolta szerint nem tehetvén, – a folyó évi adózásom három száz pengő forintban határozódjék; melly sommára lehet tudniillik hozzá vetve, felszámolnom, a mit mind a két pénztárra nézve, a közmunkának pénzbeli megváltását is ebben foglalva, az érintett arány szerint igazságosan magamra veendőnek tartok; tekintetbe vévén, hogy Ns Tolna Vmegyének rendszeréhez képest a közmunkák tellyesítői a honi pénztárból bért nyernek, melynek számára e fejében nevezetes Somma vettetik ki, miáltal így minden adózó, már pénzbeli fizetésével a közmunkák terhét, az érintett részben viseli.
- Adózásom e jelen 1844/5 évre kezdődvén a hadi, és honi pénztárt aránylag illesse.
- A jelen évre határozott 300 frt, évenként aránylag aszerint fellyebb, vagy alább változzék, a mint Ns Tolna Vmegyének jelen összves adója 164951 frtnál több, vagy kevesebb leend.
- Ha a hazában az általános egyarányú közadózás fog bekövetkezni, ezen személyes külön kötelezésem önként megszünik; ha pedig mielőtt ez történnék, törvény vagy megyei végzés után reám, és birtokomra a féle úgymondott nemesi teher vagy fizetés esnék, melyben Tolna Megyének többi adózói is aránylag nem részesülnek – az ily teher, vagy fizetés a jelenleg kötelezett adómból levonandó légyen.
- Ha Tolna Vmegyében levő birtokom fogyna, vagy öregbednék, adóm is azon arányban változzék.
És ezeket kivántam a Tettes Ns. Vmegyének eleibe terjeszteni. Adóbeli kötelezetségemben lelki könyebülést találok; melyhez igen jótékony érzés fog járulni, ha a Tettes Ns Vmegye e nyilatkozatomat kegyesen helyeselni, – és abban talán azon elveknek következményét is szemlélni méltóztatik, mellyeket bennem a Ns. Vmegyének szolgálata érlelt meg. – Ha pedig azon szebb időig, midőn hazámban az adó állapotját igazságos törvény általán orvosolandja – ezen önkéntes adózói helyezetemben több és minél több hazafi társakkal álhatok egyesülve, – Istennek buzgó hálát adandok.
Szexárdon, Decz. 16-án 1844. Bezerédj István m. k.”
