Gárdi Jenő – február 13.

Dr. Gárdi Jenőt (Felső-Dabas, 1886. – Kaufering, 1945.) a szegény emberek orvosának nevezték. Neki köszönhető, hogy ingyenes tüdőgondozó létesült Újpesten. A József főherceg Szanatórium újpesti tüdőbeteg rendelőjének igazgató főorvosa volt. 1944 végén a nyilasok elhurcolták és kivégezték. Újpesten utcát neveztek el róla. Gárdi Jenő dr. a tbc elleni küzdelem élenjáró orvosa, a holokauszt áldozata. Felső-dabasi […]

Olvass tovább

Fadrusz János – február 11.

Fadrusz János (1858-1903) magyar szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója. Az első szobrász, akiről sorozatunkban megemlékezünk. „Apám szőlőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsonyban lakatosinas, meg lakatoslegény. Jártam több helyütt. Voltam Prágában úszómester, fafaragó Zay-Ugrócon, Bécsben szobrászsegéd – és leszek valamikor magyar […]

Olvass tovább

Erkel Gyula – február 8.

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.”   Erkel Gyula (1842 –1909) karmester, zeneszerző, zenepedagógus, zongoraművész, timpanista volt. 1891-ben megalapította az Újpesti Zeneiskolát, amelynek első igazgatója volt. 1991-ben utcát neveztek el róla Újpesten. Természetesen az ő nevét viseli a kerület zeneiskolája is, az Erkel […]

Olvass tovább

Dugonics András – február 7.

„Be szép a Természet! Ki ne szeretné benne az ártatlanságot, mivel azt szeretetre méltónak hiszik a leggonoszabbak is.”   Dugonics András (1740. –1818.) piarista szerzetes, író, egyetemi tanár, az első magyar regény az Etelka írója volt. Szerb Antal így írt róla: „Az Etelka a magyar preromantika egyik legfontosabb eseménye. Fontos azért is, mert ez volt […]

Olvass tovább

Czuczor Gergely – február 6.

„Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti!”   Czuczor Gergely (1800 – 1866) magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Írói álneve Ete. Eredeti neve Czuczor István, rendi neve lett a Gergely. Költőként a népdal formakészletének egyike legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert. Magas színvonalra fejlesztette a […]

Olvass tovább

Csokonai Vitéz Mihály – február 5.

„Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka.” (Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság)   Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) költő. Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század […]

Olvass tovább

Tóth Aladár – február 4.

„A rendszeres koncertlátogató biztosan barátja a komoly muzsikának. … Nem véletlen, hogy éppen azokban az országokban, hol a komoly zenekultúra a legáltalánosabb, hol iskolásfiúk és munkások Bachot énekelnek, tehát Hollandiában, Angliában, nincsen vagy legalább is nincs állandó operaház, de annál több a zenekari és különösen énekkari hangverseny.”   Ezen a napon született Tóth Aladár (1898-1968) […]

Olvass tovább

Corvin János – január 31.

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság.”   Corvin Jánosról utcát neveztek el Újpesten 1945-ben: az addig Revízió utca a Corvin utca nevet kapta. Hunyadi Mátyás király házasságon kívül született, de törvényesített fia, Hunyadi János unokája. Édesanyja Edelpeck Borbála boroszlói osztrák polgárlány volt. A Corvinus (hollós) vezetékneve utalás a Hunyadiak hollós címerére és magának Mátyásnak a […]

Olvass tovább

Bolyai Farkas – január 29.

„Az álomképeket nem lehet kinyílt szemmel megölelni, s álmodni se lehet mindég; az életnek döcögős útja felráz.”   Bolyai Farkas (Bólya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) magyar matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja. Első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története. A sokoldalú tudós más tudományterületekkel illetve […]

Olvass tovább

Benczúr Gyula – január 28.

“Tanuljanak csak a fiatalok a régi mesterektől, az nem nyomja el az egyéniséget. Aki pusztulásra való, az úgyis elpusztul. S ha az ember tud és nincs is egyénisége, legalább jó középszerű dolgokat csinál, s az is valami”    Benczúr Gyula (1844-1920) A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja. Az […]

Olvass tovább