Magyarországon sem politikai, sem társadalmi realitása nincs egy előrehozott választásnak

Az elmúlt napokban az előrehozott választások kérdése uralta a közbeszédet, miután Magyar Péter, a TISZA Párt elnöke január 6-tól „kampányüzemmódot” hirdetett, és április második felére vizionálta a választások időpontját. Miközben Magyar Péter lendülete és mozgósító üzenetei egy lendületes kampány körvonalait festik fel, a háttérben egyre több jel utal arra, hogy az előrehozott választások lehetősége inkább egy kommunikációs stratégiának tűnik, semmint reális politikai forgatókönyvnek.

Szikra Levente, az Alapjogokért Központ vezető elemzője világossá tette: Magyarországon sem politikai, sem társadalmi realitása nincs egy előrehozott választásnak. Az elemző emlékeztetett arra, hogy a 2006-os őszödi beszéd utáni válságban a társadalmi felháborodás és a politikai legitimáció elvesztése egyértelmű helyzetet teremtett az előrehozott választások követelésére. Ezzel szemben a jelenlegi kormány stabil, erős parlamenti többséggel rendelkezik, és a tavalyi európai parlamenti választások is megerősítették a Fidesz-KDNP fölényét. A kormány mögött továbbra is erős társadalmi felhatalmazás áll, és nem látszik olyan politikai vagy társadalmi válság, amely kikényszeríthetné a választások idő előtti megtartását.

Szikra Levente kritikai éllel megjegyezte, hogy a TISZA Párt nem rendelkezik a választásokhoz szükséges szervezeti háttérrel. A Tolna vármegyei időközi országgyűlési választásra a TISZA sem jelöltet, sem Magyart nem indította, holott ez egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy a párt demonstrálja valós támogatottságát és szervezettségét. Ez a lépés – vagy inkább annak hiánya – önmagában kérdéseket vet fel a párt felkészültségével kapcsolatban. Ha a TISZA valóban komolyan gondolná az előrehozott választásokat, akkor minden lehetséges fórumon meg kellene mutatnia, hogy készen áll a politikai küzdelemre – a jelenlegi helyzetben azonban ennek jelei nem látszanak.

Magyar Péter lendülete és szuggesztív kommunikációja kétségkívül rezonál egy szélesebb társadalmi elégedetlenséggel, ám ez nem helyettesíti a politikai szervezettséget, az országos hálózatot, a jelöltek felkészítését és a kampánygépezet működését. Jelenleg úgy tűnik, hogy a TISZA inkább egy politikai mozgalom, mintsem egy választásra kész párt. A „kampányüzemmód” meghirdetése inkább egy politikai performansz része, mint egy megalapozott politikai stratégia.

A Fideszhez közel álló elemző szerint Magyar Péter lépései mögött nem önálló politikai akarat, hanem külső – elsősorban brüsszeli – támogatás áll. Szikra Levente arra is utalt, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke korábban már kifejezte támogatását Magyar iránt, és szerinte ez a politikai dinamika szintén kérdéseket vet fel a TISZA párt függetlenségével kapcsolatban.

Az előrehozott választások tehát jelenleg inkább egy politikai kommunikációs eszköznek tűnnek, semmint valós politikai lehetőségnek. Magyar Péter lendülete és mozgósító ereje tagadhatatlan, de a TISZA Párt előtt álló kihívások nem kommunikációs trükkökkel oldhatók meg. A következő hónapokban eldől, hogy Magyar Péter képes-e pártját valós politikai erővé formálni, vagy az előrehozott választások víziója pusztán egy ügyesen felépített politikai blöff marad. Egy dolog biztos: a Fidesz stabilitása és a TISZA szervezeti hiányosságai jelenleg nem adnak alapot egy áprilisi előrehozott választás reális forgatókönyvéhez.