Orbán Viktor hadat üzent a valóságnak
Vastaps és katonás fegyelem fogadta Orbán Viktort a hétvégén Zánkán, a Fidesz aktivistáinak „Harcosok Klubja” névre keresztelt edzőtáborában, ahol a miniszterelnök újabb fejezetet nyitott politikai háborús retorikájában. A zánkai Erzsébet-táborban 1500 fideszes „harcost” képeztek, hogy „digitális hadseregként” vegyék fel a küzdelmet az ellenzékkel – és úgy tűnik, Orbán minden szóval igyekezett bebizonyítani: nem kormányozni, hanem harcolni akar.
A beszéd felvételét a Telex szerezte meg, és abból kiderül, hogy Orbán saját magát „játékosedzőnek” nevezte, aki meccstervet készít a következő választásra. A csapatában ott van „a bátorságlovag” Lázár János, a „kommandante” Kubatov Gábor, a stratégiai agytröszt élén pedig Orbán Balázs ül. A cél világos: minden szavazót név szerint ismerni, az adatbázisokat feltölteni, a digitális térben legalább döntetlenre hozni a meccset, majd a valóságban „felőrölni az ellenfelet”.
A miniszterelnök szerint kétharmad nélkül Magyarország már „nyugati bajokkal” küzdene, a migrációtól a gazdasági válságig. Az ország szerinte azért működik, mert a kétharmados hatalom „választ tud adni” ezekre a kihívásokra, és mert nálunk az adórendszer „munkára kényszeríti” az embereket. Orbán külön megmagyarázta, miért nem emelik a családi pótlékot: azért, mert a támogatást csak az érdemli, aki dolgozik. Az ilyen mondatok ma már senkit nem lepnek meg – az viszont igen, hogy egy kormányfő nyíltan kijelenti, a siker kulcsa az, ha minden választót név szerint ismernek.
A beszédben a szokásos politikai lózungok mellett akadtak groteszk pillanatok is. Orbán elmesélte, hogy gyerekkorában Alcsúton, a baromfiudvarban figyelte, ahogy a tehetséges csirkék megpróbálnak elszökni, de a nagyanyja mindig levágja a szárnyukat. „Ez életem meghatározó politikai élménye” – mondta, majd hozzátette: „Jönnek a komcsik, és hopp, levágják a szárnyadat.” A történet egy pillanatra megvilágította, hogyan működik Orbán politikai világa: paranoid mesék, állandó ellenségképek és egy vezető, aki saját múltjából gyárt mítoszt a hatalomhoz.
Orbán ezután a saját táborát lelkesítette tovább: szerinte a Fidesznek újra kétharmadot kell szereznie, mert csak így lehet „megállítani a bajokat”. A harcosokat arra utasította, hogy minden nap legalább fél órát töltsenek a digitális térben, kommenteljenek, posztoljanak, és „vigyék haza” a politikai küzdelmet. A választás hetében pedig minden nap hajnalban kezdjék a munkát és vasárnap estig nyomják. A mozgósítás parancsa világos volt, a hangulat inkább emlékeztetett katonai eligazításra, mint egy demokratikus politikai közösség találkozójára.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy az ellenzék tábora „rossz emberek gyülekezete”, akikkel szemben kevés a jószándék és a példamutatás. Ezek a mondatok egyértelművé tették: Orbán már nem politikai ellenfelekről, hanem ellenségekről beszél. A cél nem a vita, hanem a megsemmisítés – „felőrölni az ellenfelet, lecsapni, és a választás napján bevinni a végzetes csapást”.
A zánkai táborban elhangzott beszéd így nem egyszerűen kampányindító volt, hanem egy politikai világkép szimbolikus összefoglalása: egy olyan világé, ahol minden választás háború, minden kritika támadás, és minden állampolgár csak akkor számít, ha harcos. Aki viszont mást gondol, az ellenség. Orbán Viktor most már nem a nemzet miniszterelnöke, hanem saját mítoszának főparancsnoka lett – és úgy tűnik, a valóság ellen indított háborút is komolyan gondolja.
