Drogvita a Fővárosi Közgyűlés után – a Fidesz zéró kompromisszumot hirdet
Újabb frontot nyitott Szentkirályi Alexandra a főpolgármester ellen, ezúttal a budapesti droghelyzet kapcsán. A Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetője pénteken a Facebook-oldalára feltöltött videóban bírálta Karácsony Gergely szavait, miszerint „elfogadjuk, hogy ez van”. Szentkirályi szerint ez a hozzáállás elfogadhatatlan, és szerinte „minden felelősen gondolkodó ember számára” csak a zéró tolerancia lehet az egyetlen járható út.
A videóban hangsúlyosan elhangzik, hogy a főváros jelenlegi stratégiája „drogpárti”, amit Szentkirályi Alexandra szerint elfogadhatatlan módon a közgyűlés többsége is támogatott. Az ellenzéki vezetésű városvezetést tehát a kormánypárt újfent azzal vádolja, hogy szemet huny a problémák felett – ezúttal a kábítószerhasználat ügyében.
A frakcióvezető érzelmi húrokat is pengetett, amikor azt kérdezte: hogyan tudnának szülők egymás szemébe nézni, ha egy gyermek a drog áldozatául esik? „Ne vicceljünk már!” – tette hozzá, érzékeltetve, mennyire súlyosnak tartja a helyzetet, illetve a fővárosi vezetés felelősségét.
Bár konkrét adatokkal vagy szakmai érvekkel a videóban nem találkozunk, a kormányzati oldal egyértelműen jelezte, hogy politikai és kommunikációs eszközökkel is harcolni kíván a drogprobléma ellen. Szentkirályi szerint „akarni kell és tenni ellene”, majd hozzátette: „nemet kell mondani a szerhasználat segítésére”, mintha a fővárosi stratégia épp ezt tenné.
A vita közben fontos lenne megkülönböztetni, hogy mi a különbség a megelőzésre, ártalomcsökkentésre és prevencióra épülő drogpolitika, illetve a bűnüldözés fókuszú zéró tolerancia között. Utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján ugyanis önmagában a szigor nem szorítja vissza a szerhasználatot, különösen nem akkor, ha a fiatalokat célzó felvilágosító programok, pszichoszociális segítségnyújtás és szociális háló nem működik megfelelően.
A kérdés tehát továbbra is adott: valóban a zéró tolerancia a megoldás, vagy inkább egy valós, szakmai alapon nyugvó, megelőzésre építő drogpolitika hiányzik Budapestről – és az országból egyaránt?
