Varju László: „Újpest és Angyalföld nem maradhat néma és védtelen”

Eredményekről, megélhetési gondokról, az egészségügy helyzetéről és az ellenzéki érdekképviselet lehetőségeiről is beszélt lapunknak Varju László, Újpest és Angyalföld regnáló országgyűlési képviselője, a Demokratikus Koalíció jelöltje. Interjúnkban arról kérdeztük, hogyan látja a választókerület jelenlegi helyzetét, és milyen feladatokat tart a következő időszak legfontosabb kihívásainak.

Varju László szerint eddigi munkájának legfontosabb eredménye az, hogy Újpest és Angyalföld „nem maradt néma és védtelen az országos politikában”. Mint fogalmazott, következetesen azon dolgozott, hogy a helyi ügyek akkor se tűnjenek el a döntéshozatalban, amikor ez „kényelmetlen volt a hatalom számára”, és hangsúlyozta: „egyetlen fontos ügyet sem hagytam szó nélkül”, legyen szó egészségügyről, közvagyonról vagy szociális biztonságról. Úgy látja, már az is eredmény, amikor egy döntést nem lehet csendben, az emberek feje fölött meghozni, és amikor a közösségi érdek megjelenik a Parlament napirendjén.

A választókerület helyzetéről szólva arról beszélt, hogy a problémák az elmúlt években összetettebbé váltak. Míg korábban elsősorban fejlesztési kérdések kerültek előtérbe, ma egyre inkább a megélhetés, a lakhatás, az energiaárak és az ellátórendszerek bizonytalansága határozza meg a mindennapokat. „Ma nemcsak fejlesztésekről beszélünk, hanem a mindennapi biztonság megőrzéséről is” – fogalmazott. Ezzel összefüggésben kiemelte: sok döntés születik a helyiek megkérdezése nélkül, ezért szerinte „vissza kell adni az embereknek a kontrollt a saját életük felett”.

Eddigi eredményei közül kiemelte a szakrendelők megvédését az államosítástól, valamint azt, hogy a bölcsődékben és óvodákban sikerült megszüntetni a várólistákat. Véleménye szerint ezek azt mutatják, hogy a körzet „nem elszenvedője, hanem alakítója maradt a saját sorsának”, még ellenzéki képviselőként is. Hozzátette: Újpestet erős közösségi identitás jellemzi, ugyanakkor jelentős infrastrukturális kihívásokkal küzd, míg Angyalföldön inkább a beépítettség, a forgalom és a zöldfelületek kérdései határozzák meg a mindennapokat, ezért eltérő, de összehangolt megoldásokra van szükség.

Az ellenzéki érdekképviselet lehetőségeiről szólva elmondta, legfontosabb eszközeinek a nyilvánosságot, a parlamenti munkát és a helyi együttműködéseket tartja. „Amikor egy ügy bekerül a nyilvánosságba, már nem lehet csendben elintézni” – hangsúlyozta, hozzátéve: nem hisz a háttéralkukban, hanem a következetes, nyílt képviseletben látja az eredmények kulcsát. Szerinte több esetben éppen az ellenzéki fellépés kényszerítette ki, hogy a kormány foglalkozzon Újpest és Angyalföld problémáival, mert „a képviselet minősége nem a pártlogón múlik”.

A választókkal való kapcsolattartást folyamatos feladatnak tartja, amelybe a fogadóórák, a lakossági fórumok, a közterületi jelenlét és az online párbeszéd egyaránt beletartozik. Úgy véli, a hiteles képviselet alapja az elérhetőség és az, hogy a képviselő valóban meghallgatja az embereket. Megoldatlan kérdésként említette az egészségügy helyzetét és az Árpád Kórház elvesztését, amelyek hatását ma is érezni a körzetben, hozzátéve: sok intézmény működése jelenleg elsősorban az ott dolgozók elhivatottságán múlik, ami hosszú távon nem tartható fenn.

Tapasztalatát az egyik legnagyobb előnyének tartja az új kihívókkal szemben. Mint mondta, a több ciklusnyi parlamenti munka nem rutint, hanem felkészültséget jelent: „tudom, hol és hogyan lehet hatni a döntésekre”. Indulását azzal indokolta, hogy számos fontos ügy még nem zárult le, és ezeket nem lehet félbehagyni, mert szerinte a következetesség és a tapasztalat ma különösen nagy érték. Újpest és Angyalföld képviseletét személyes felelősségként írta le, amely nem tisztség, hanem kötődés: „nem elvont ügyekről beszélek, hanem a mindennapjainkról”.

A bizonytalan választóknak azt üzente: a távolmaradás a legnagyobb kockázat, mert a döntések akkor is megszületnek, ha valaki nem vesz részt bennük. Véleménye szerint a részvétel az egyetlen esély arra, hogy az emberek beleszóljanak saját jövőjük alakulásába. „Újpest és Angyalföld jövője túl fontos ahhoz, hogy mások döntsenek róla helyettünk” – zárta gondolatait.