Óriási meglepetés a közmédiánál: azt választották vezérigazgatónak, akire mindenki számított
Lezárult a közmédia új vezérigazgatójának kiválasztása, és láss csodát: Kert Attila lett a befutó. A döntés aligha okozott meglepetést azoknak, akik figyelemmel követték az elmúlt napok eseményeit. Különösen annak fényében, hogy az új vezető korábban maga is részt vett egy, a TISZA Párthoz köthető, a közmédia átalakítását előkészítő munkacsoport tevékenységében. A politikától független közmédia megteremtését ígérő új rendszer így már az első komoly vezetői kinevezésénél kellemetlen kérdésekkel szembesül.
Szombaton megszületett a döntés: Kert Attila, az Euronews magyarországi igazgatója lesz a Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. új vezérigazgatója. A Független Közmédia Testület 6:1 arányban választotta meg a szakembert, aki a végső fordulóban Szabó Stein Imrével versenyzett a pozícióért. A kiválasztási eljárás formálisan lezajlott, volt pályázat, meghallgatás, többfordulós értékelés és szavazás is. A végeredmény azonban pontosan az lett, amire a korábban napvilágot látott információk alapján sokan számítottak.
A Media1 pénteken részletesen beszámolt arról, hogy Kert Attila már a választások előtt bekapcsolódott egy, a TISZA Párthoz szorosan köthető szakmai munkacsoport tevékenységébe. A csoport a közmédia átalakításának és a médiatörvény módosításának előkészítésével foglalkozott. A munkában részt vett Grósz Judit is, akit a kormányváltást követően a közmédia átalakításáért felelős miniszteri biztossá neveztek ki.
A két érintett nem tagadta a korábbi közreműködést. Kert Attila ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szakmai véleményét kérték ki, és nem politikai szerepvállalásról volt szó. Grósz Judit szintén megerősítette, hogy önkéntesként részt vett az előkészítő munkában, ugyanakkor közölte, hogy a minisztérium nem vesz részt a közmédia vezetőjének kiválasztásában.
Önmagában természetesen nem kifogásolható, ha egy leendő kormány szakemberekkel egyeztet a közmédia átalakításáról. Az viszont már jogos kérdéseket vet fel, ha az előkészítő munkában részt vevő szakember később ugyanannak az intézményrendszernek a vezetői pályázatán indul, majd el is nyeri a pozíciót. Különösen akkor, ha a pályázat egyik alapvető célja éppen a politikai befolyástól mentes, független működés biztosítása lenne.
A Media1 arra is rákérdezett a Független Közmédia Testületnél, hogy tudtak-e Kert Attila korábbi szerepvállalásáról, vizsgálták-e az esetleges információs előnyt, illetve miként különböztetik meg a szakmai tanácsadást a pártpolitikai közreműködéstől. A testület a pénteki beszámoló megjelenéséig nem adott érdemi választ ezekre a kérdésekre.
A történet különösen annak fényében érdekes, hogy az új kormányzat a közmédia átalakítását a korábbi politikai befolyás felszámolásának egyik fontos lépéseként mutatta be. A cél elvileg egy olyan intézmény létrehozása, amely nem a mindenkori kormány érdekeit, hanem a nyilvánosságot szolgálja. Ehhez azonban nem elegendő új szervezeti struktúrát létrehozni, függetlennek nevezett testületeket felállítani és nyilvános pályázatokat meghirdetni. A függetlenségnek a döntésekben és azok átláthatóságában is meg kell jelennie.
Márpedig a mostani eljárás körül más viták is kialakultak. A 27 beérkezett pályázatból 13-at érvénytelennek minősítettek. A kizárt jelentkezők között volt Nagy Navarro Balázs is, aki vitatja az eljárás jogszerűségét, és bejelentette, hogy bírósághoz fordul, valamint feljelentést tesz. A Független Közmédia Testület ezzel szemben fenntartja, hogy a kizárás a pályázati feltételeknek megfelelően történt.
Mindez természetesen önmagában nem bizonyítja, hogy a vezérigazgatói pályázat eredményét előre eldöntötték volna. Azt azonban jól mutatja, hogy a közmédia megújításának egyik legfontosabb személyi döntése máris komoly bizalmi és átláthatósági kérdéseket vet fel.
A legnagyobb probléma éppen ez. A korábbi közmédia működését hosszú éveken keresztül azért érte jogos kritika, mert a politikai hatalomhoz való közelség meghatározó szerepet játszott az intézmény működésében. Ha az új rendszer valóban szakítani kíván ezzel a gyakorlattal, akkor nemcsak más embereket kell kineveznie, hanem más mércét is kell alkalmaznia.
Ellenkező esetben könnyen az a benyomás alakulhat ki, hogy a politikai befolyás nem megszűnik, csupán új szereplőkhöz kerül. A döntéseket pedig ezúttal nyilvános meghallgatások, pályázati dokumentumok és függetlenséget hirdető intézményi keretek teszik elfogadhatóbbá.
A közmédia függetlenségét azonban nem az bizonyítja, hogy hányan pályázhattak egy tisztségre, hanem az, hogy a politikai kapcsolatoktól függetlenül, valóban egyenlő feltételek mellett születnek-e meg a döntések.
Kert Attila megválasztása után tehát nem az a legfontosabb kérdés, hogy alkalmas-e szakmailag a feladatra. Sokkal inkább az, hogy az új rendszer képes-e hitelesen bizonyítani: a közmédia vezetőjét valóban független szakmai szempontok alapján választották ki, és nem egyszerűen a kormányváltással együtt a közmédia fölötti befolyás is gazdát cserélt.
Mert ha a végeredmény előre borítékolhatónak tűnik, a pályázat pedig csak arra szolgál, hogy a döntés demokratikus és független eljárás látszatát keltse, akkor nehéz valódi rendszerváltásról beszélni.
Legfeljebb a szereposztás változott. Az előadás ismerős maradt.




