Wintermantel Zsolt poénnal akarta legitimálni Orbán Viktor gyűlöletbeszédét
Amikor egy ország közéletében napok óta a „poloskázás” a téma, amikor a miniszterelnök nemzeti ünnepen embereket bélyegez meg rovarokként, amikor civilek, újságírók, bírók ellen hangulatkeltés folyik – akkor nem kellene poénkodni. De Wintermantel Zsolt, Újpest korábbi fideszes polgármestere mégis megpróbálta. És elbukott.
„Itt jelentkezzen, aki, ha a szobájába bejött egy poloska, nem azonnal agyon csapta…” – írta Facebookon. A cél nyilvánvaló: humorosnak szánt metaforával legitimálni Orbán Viktor gyűlöletbeszédét. Csakhogy ez nem humor. Ez a hatalom legkínosabb pillanatait idézi: amikor már csak a röhögésbe burkolt gyűlölet marad, és azt is rosszul adják elő.
Mert nem vicces az, ha egy ország vezetői rovarokhoz hasonlítják azokat, akik gondolkodnak. Nem vicces az, ha a nyilvánosság szereplői arról beszélnek, kit kellene „kitessékelni az otthonunkból” – magyar emberekről, magyar állampolgárokról, akiknek ugyanúgy joguk van ebben az országban élni, mint bárki másnak. És nem vicces az sem, ha valaki ebből közéleti tartalmat gyárt.
Wintermantel poénja nem poén. Hanem újabb bizonyítéka annak, hogy a hatalom emberei nem értik, vagy nem akarják érteni, hol húzódnak a határok. Hogy van különbség egy poloska és egy ember között. És hogy egy ország nem attól lesz egységes, ha azokat is el akarják „takarítani”, akik másként gondolkodnak.
Ami most történik, az nem kabaré. Ez a demokrácia határa. És azok, akik a sötét múlt szókészletét újra előveszik, majd megpróbálják humorral álcázni, csak még mélyebbre ássák magukat. Mert ebből nem lesz nevetés. Csak szégyen.
