Számháború a kampány rajtján: se a Fidesz, se a Tisza nem tudja bizonyítani állításait

Látványos számháborúval indult a kampány: „Tiszás lebukás, fölényes fideszes győzelem” – ezzel a felütéssel jelent meg videó Orbán Viktor Facebook-oldalán, nem sokkal azután, hogy Kocsis Máté győzelmet hirdetett a szombati ajánlásgyűjtés végén. A kormánypárti kommunikáció szerint a Fidesz–KDNP 196 ezer ajánlást gyűjtött, míg a Tisza Párt „csak” 110 ezret, ezért Magyar Péter hazudott, amikor több százezer aláírásról beszélt. A probléma csak az, hogy ezek a számok egyik oldalon sem igazolhatók.

A kulcs a választási rendszer működésében van. A Nemzeti Választási Iroda egyértelműen jelezte: nincs és nem is lesz adat arról, hogy egyes jelöltek vagy pártok összesen hány ajánlást gyűjtöttek. A jogszabály szerint az egyéni választókerületi irodák csak az első 500 érvényes ajánlást ellenőrzik, ami a jelöltséghez szükséges, utána a számlálás megáll. Vagyis hivatalos, összesített ajánlásszám egyszerűen nem létezik.

Honnan jöttek mégis a hangosan hangoztatott 110 és 196 ezres számok? A kormánypárti narratívát erősítő Alapjogokért Központ közérdekű adatigénylésben azt kérdezte meg az NVI-től, hogy szombat délutánig hány ajánlóívet adtak le a pártok jelöltjei. Ebből az derült ki, hogy a Tisza Párt 13 806, míg a Fidesz–KDNP 24 523 ívet adott le. Egy ívre legfeljebb nyolc aláírás kerülhet, innen jött az egyszerű – és félrevezető – szorzás.

Csakhogy az ajánlóívek száma nem egyenlő az aláírások számával. A törvény lehetővé teszi, hogy a jelöltek akár üresen vagy részben kitöltve adják le az íveket, és arról semmilyen nyilvántartás nincs, hogy egy-egy íven ténylegesen hány aláírás szerepel. Az NVI maga is megerősítette: kizárólag az igényelt, átvett és leadott ívek darabszámáról van adatuk, az aláírások mennyiségéről nincs.

Ezzel párhuzamosan a Tisza Párt állításai sem bizonyíthatók. Magyar Péter szombaton 250, majd később 300 ezer aláírásról beszélt, ám ő maga is elmondta: ezek nem a hivatalos ajánlóíveken gyűltek össze. A párt a kötelező 500 ajánlás gyors leadása után saját, támogatói íveken folytatta a gyűjtést, amelynek célja a későbbi mozgósítás. Ezeknek az aláírásoknak a száma – éppúgy, mint a Fidesz által emlegetett „több százezres” adat – külső fél által nem ellenőrizhető.

A helyzet így furcsa, de egyértelmű: a Fidesz abból következtet aláírásszámokra, amiből erre nem lehet következtetni, a Tisza pedig olyan számokat kommunikál, amelyeknek nincs hivatalos, függetlenül ellenőrizhető alapjuk. Mindkét oldal győzelmi jelentéseket ír, miközben a jogi keretek miatt egyik narratíva sem támasztható alá tényekkel.

A kampány tehát már az első napokban eljutott oda, hogy a számok nem a valóság leírását, hanem a politikai üzeneteket szolgálják. Egy biztos: az ajánlásgyűjtés körüli „eredményekről” szóló állítások inkább szólnak kommunikációs hadviselésről, mint ellenőrizhető tényekről – és ez aligha jó előjel egy tiszta, átlátható kampányra nézve.