Nagy a baj Paksnál: kikezdte a Duna az épülő fenékküszöböt
Miközben a kormányzati kommunikáció az elmúlt napokban látványos videókban számolt be a paksi fenékküszöb építéséről és a munkálatok előrehaladásáról, a helyszínen korántsem tűnik ennyire rózsásnak a helyzet. A Duna rendkívüli erejű sodrása kikezdte az építményt, a folyó medre pedig a rendelkezésre álló adatok alapján akár 8-13 méterrel is kimélyülhetett a két oldalról épülő műtárgy között – írta meg az Átlátszó.
A problémát éppen a fenékküszöb jelenlegi kialakítása okozza. Az építményt a Duna két partja felől, egymással szemben építik, így az egyre szűkülő nyíláson hatalmas mennyiségű víz kénytelen átpréselődni. Mivel a folyó egyelőre nem a küszöb fölött bukik át, a beszűkített keresztmetszetben rendkívüli módon felgyorsult a sodrás.
Ennek következménye nemcsak az építményre nehezedő jelentős terhelés, hanem a meder gyors kimosódása is. Az építkezés kezdetén a legmélyebb pontokon még 4-5 méteres vízmélységről számoltak be, a legutóbbi helyszíni videókban azonban már 13, illetve 16-18 méteres mélységek is elhangzottak. Ha ezek az adatok összevethetők, az azt jelenti, hogy alig két hét alatt akár 8-13 méterrel is mélyebbre vájhatta magát a Duna.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy több mint száz betontömböt emelnek a folyóba a meder és a fenékküszöb stabilizálása érdekében. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter egy videóban maga is úgy fogalmazott: „amit nappal építünk, este leomlik”, a Kőmives Kelemen balladájára utalva.
A vízügy szerint ugyanakkor nincs szó kivitelezési hibáról. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság állítása szerint a jelentősen beszűkített áramlási keresztmetszet miatt számítottak kimosódásokra, és a betonkockák alkalmazása eleve szerepelt a lehetséges műszaki megoldások között. Az OVF szerint a várható kimélyüléseket hidrodinamikai és hordaléktranszport-modellekkel is vizsgálták.
A Honvédelmi Minisztérium ugyancsak azt közölte, hogy a betontömbök behelyezésére nem kivitelezési hiányosság miatt volt szükség. Állításuk szerint a beavatkozással sikerült stabilizálni a medret, további kimosódást nem tapasztalnak, a műtárgy pedig ellátja a feladatát.
A helyzet azonban ettől még messze nem tekinthető lezártnak. Kérdésessé vált ugyanis, hogy a jelentős sodrás és a kialakult medermélyülés mellett megépíthető-e a fenékküszöb az eredetileg tervezett formájában. Erre sem az OVF, sem a honvédelmi tárca nem adott egyértelmű választ.
A vízügy azt is elismerte, hogy az építési folyamat részeként egyes már elkészült részeket később vissza kell bontani. Magyarázatuk szerint az atomerőmű működéséhez szükséges duzzasztási szint mielőbbi elérése miatt ideiglenes és részleges túlépítésekre volt szükség.
A medermélyülés környezeti szempontból sem mellékes. Szendőfi Balázs természetfilmes és halkutató szerint a szűkületben felgyorsuló sodrás a homokos, kavicsos hordalékot rendkívül gyorsan képes elmosni. Ez azért különösen problémás, mert a fenékküszöb egyik célja éppen a megfelelő vízszint biztosítása, miközben a meder további mélyülése hosszabb távon éppen a vízszint csökkenésének irányába hathat.
A beavatkozás ökológiai következményei is kérdéseket vetnek fel. A fenékküszöb fölött feliszapolódás, alatta pedig hordalékhiány és további kimosódás alakulhat ki, ami a dunai élőhelyeket és az áramláskedvelő halfajokat is érintheti.
A paksi munkálatokról tehát lehet látványos felvételeket készíteni, és lehet hangsúlyozni a gyors beavatkozást, de a jelenlegi helyzet alapján korai lenne sikert hirdetni. A folyó két hét alatt olyan mértékben alakította át a medret az építkezés környezetében, hogy több mint száz betontömbbel kell stabilizálni a területet, miközben arra sincs egyelőre egyértelmű válasz, hogy az eredeti műszaki koncepció teljes egészében megvalósítható-e.
Nem minden arany tehát, ami fénylik: a dicshimnuszok mögött Paksnál jelenleg egy komoly műszaki és környezeti probléma megoldásán dolgoznak.
