Töltelékjelöltek kora: úgy tűnik, a Tisza Pártnak Káposztásmegyeren bárki jó volt, aki éppen ráért

A Tisza Párt bemutatta a 13. számú budapesti OEVK jelölt-jelöltjeit, és hát… finoman szólva sem sikerült letagadniuk, hogy a körzetben valami nagyon nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Mert egy dolog, hogy az egyik induló bemutatkozása óráról órára változott – hajnalban még büszke óbudai, délelőttre pedig már nyoma sincs sem Óbudának, sem „Óbuda építészének” –, de a történet ennél is beszédesebb. Nem az a benyomás, hogy hosszan építették, válogatták a jelölteket. Sokkal inkább az, hogy amit találtak, azt bedobták.

Valószínűbb magyarázat ugyanis sajnos van: egyszerűen nem volt elég emberük. Legalábbis nem annyi, hogy minden körzetbe meggyőző, valóban helyben élő, helyben ismert arcot tudjanak állítani. Így hát maradtak a „ráérsz?” alapon összekapkodott jelöltek, akik közül néhánynál az is rejtély, hogy pontosan mi köti őket a 13. OEVK-hoz – vagy akár egymáshoz.

Az eredmény: egy újpesti tanár, aki egyedüliként tűnik hiteles, helyi szereplőnek; egy harminc körüli jelölt, akinek élettapasztalata könnyedén kitöltene egy háromkötetes önéletrajzot (legalábbis a bemutatkozása szerint), és egy harmadik, aki hajnalban még óbudai volt, délelőttre azonban már semmi köze nem volt ahhoz a városrészhez, ahová előzőleg büszkén kötötte magát. Ha ez nem a kapkodás tankönyvi példája, akkor semmi.

Káposztásmegyer, Pestújhely és Rákospalota lakói így most olyan felhozatalból választhatnak, amelynek láttán könnyű levonni a következtetést: itt most nem a helyi súly, hanem az üres sor betöltése volt a cél. Az pedig, hogy november 30-ra ki marad talpon ebben a castingban, tulajdonképpen másodlagos kérdés. Mert a körzet választóinak egy valami már most egyértelmű: volt két ember, aki valóban ide tartozik, és volt egy harmadik, aki eredetileg valószínűleg egészen máshová tartott – csak egyszerűen nem volt elég ember ahhoz, hogy ne ide kelljen beírni.