Szégyen és gyalázat Győrben – feltartott kézzel nem lehet kifutni a pályára!

Az Újpest FC szombat este Győrben szenvedte el szezonbeli legmegalázóbb vereségét, méghozzá úgy, hogy a pályán gyakorlatilag végig statisztált egy életéért küzdő ETO elleni meccsen. A 3-0-s vereség nemcsak a csapat veretlenségi sorozatának végét jelentette, hanem egy olyan produkciót is, amelyhez hasonlót régen láthattak az újpesti szurkolók – és amely után teljes joggal követelhetnek válaszokat.

Mert amit Győrben láttunk, az szégyen és gyalázat volt. Ezek a játékosok tegnap nemhogy stadiont, de még fizetést sem nagyon érdemelnének azért, amit produkáltak. Feltartott kézzel, gyenge akarással, védhetetlen hibákkal kísérték végig a találkozót, mintha csak vendégek lettek volna egy ETO-gálán – és tényleg azokká váltak. Az első perctől kezdve látszott, hogy a hazaiak ezt a meccset jobban akarják, gyorsabban mozognak, agresszívebben mennek bele a párharcokba, és egyszerűen jobban akarnak futballozni. A lila-fehérek reakciója? Sehogy sem voltak ott a meccsen.

Már a nyolcadik percben vezetett az ETO, Gavrics révén, és ezzel tulajdonképpen el is dőlt minden. Nem az eredmény, hanem az attitűd volt az, ami egyértelművé tette: itt ma nincs mit keresni. Az Újpest nem is próbált igazán visszajönni a mérkőzésbe, nem volt sebesség, nem volt ötlet, nem volt karakter. A 41. percben egy újabb teljes védelmi káosz után Benbuali növelte az előnyt, de az igazán fájó az volt, hogy még ekkor sem látszott semmi abból, hogy ez a csapat akar-e valamit. A kegyelemdöfés a 76. percben érkezett Bumba fejesével, de addigra már teljes volt a megadás.

Matija Ljujics, a csapatkapitány a lefújás után kíméletlenül őszinte volt: szerinte ez a teljesítmény szégyenteljes volt, és az egész csapat nevében elnézést kért a szurkolóktól. A 31 éves középpályás nem kertelt: „Az első perctől egyetlen csapat volt a pályán, és azok nem mi voltunk. Gyakorlatilag minden párharcot elvesztettünk, nem érdemeltük meg, hogy gólt szerezzünk.” Bartosz Grzelak sem takargatta az igazságot: „Szégyellem magam azért a mutatványért, amit a pályán nyújtottunk.”

Az Újpest október óta nem kapott ki a bajnokságban, hét mérkőzésen keresztül tartotta magát, de ezzel a produkcióval sikerült mindent lerombolni, amit addig építettek. Az, hogy a csapat egyetlen helyzetét sem tudta kihasználni, másodlagos – az igazi probléma az volt, hogy úgy tűnt, senkinek nincs kedve igazán küzdeni. Feltartott kézzel nem lehet pályára lépni, és ha valamit ebből a mérkőzésből le kell vonni, az az, hogy ezek a játékosok, így, ilyen hozzáállással, egyszerűen nem méltók az Újpest mezére.

A kérdés már csak az: lesz-e bármilyen következménye ennek az estének, vagy csak legyint mindenki, és megyünk tovább? A szurkolók válaszokat várnak – a pályán és azon kívül is.