Nagy Dávid: „Újpest és Angyalföld a mindenemet jelenti, bármit megtennék értük”
Újpestről, a Kutyapárt „cselekvő” politikájáról, a helyi ügyekről és arról is beszélt lapunknak Nagy Dávid, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt országgyűlési képviselő-jelöltje Budapest 12. OEVK-jában. A párt pártigazgatójaként országosan is ismert politikus szerint a jelöltség vállalása nemcsak választástechnikai kérdés, hanem felelősségvállalás is: „a listán a tagság bizalmából nagyon jó helyen vagyok, az nem lenne oké, hogy ezt nem vállalom közben helyben, arccal-névvel”. Úgy fogalmazott, Újpesten erős helyi csapat áll mögötte, és nem azért van csapata, „hogy busz alá lökjem őket, hanem hogy ha felelősséget kell vállalni, vállaljam én”.
A körzethez fűződő kötődése kapcsán egyértelműen Újpestet emelte ki: „Újpest a szülőhelyem, 20 évig az otthon”, és – mint mondta – abban bízik, hogy egyszer majd újra megengedheti magának, hogy ott éljen. Angyalfölddel kapcsolatban már jóval visszafogottabban fogalmazott: „Angyalföldhöz nincs túl sok közöm”, ugyanakkor hozzátette, hogy összességében „jó hely”. A választókerületi rendszer átrajzolását élesen bírálta, szerinte ez jól mutatja „a Fidesz végtelenül cinikus hozzáállását az egész magyar közélethez”, mert nemcsak az országgyűlési képviselők mozgástere szűk, de „még az egyébként szervesen kialakult egyéni körzeteket is szétszabdalták, mint Újpest, Rákospalota, vagy éppen Zugló”. A „politikusos választ” azért ő is megadta: „Újpest és Angyalföld a mindenemet jelenti, bármit megtennék értük”.
A Kutyapárt megítéléséről azt mondta, 2016 óta már nem lehet pusztán viccpártként kezelni őket. Szerinte ma a Kutyapárt „a hazai politikát cselekvéssel megtöltő, kritikusan gondolkodó emberek pártja”, miközben azt is elismeri, hogy a politikának van olyan része, amire „már nem lehet komolyan reagálni”. Úgy látja, ebben a helyzetben a humor nem menekülés, hanem eszköz: „ha túl komolyan veszi magát a politika, akkor könnyen nevetségessé válhat”. A magyar közélet állapotáról tágabb értelmezést is adott, amikor azt mondta: Orbán Viktor szerinte „a liberális demokrácia válságának egy tünete”, és ha a pártok nem változtatnak a választókhoz való hozzáállásukon, hiába történik kormányváltás, „mindig lesz helyette más”.
Arra a kérdésre, miként fér össze a humor és a valós ügyek képviselete, úgy válaszolt: „az embereknek tele van hócipőjük a gyűlölettel, a lopással és az ígéretekkel”, ezért szerinte lehet komolyan és „groteszken” is dolgozni – a kettő nem zárja ki egymást. Úgy fogalmazott, nem tartja jónak azt a politikai működést, amikor valaki „napi öt posztban komolykodik”, miközben valójában lenézi a választókat.
A helyi ügyek közül Nagy Dávid több konkrét témát is kiemelt, részben abból a helyzetből adódóan, hogy – mint mondta – Újpesten jelenleg önkormányzati képviselő. A legfontosabb feladatok között említette a kertvárosi stadionépítés ügyét, a parkolási helyzetet, a fenntarthatóságot, valamint a „közbeszerzések tisztaságát”. Külön hangsúlyozta a szociális válság helyi kezelésének fontosságát is: bérlakások, kilakoltatások, egyszülős családok, illetve a fogyatékossággal élők helyzetének javítása szerepel a prioritásai között.
A Kutyapárt helyi akcióiról azt mondta: folytatni fogják, de a kampányra készülő terveik egy részét még nem szeretné nyilvánosságra hozni. „Igen, de ez egyelőre titok” – fogalmazott, ugyanakkor jelezte: Újpesten 2020 óta már túl vannak az 50. „szociális/városfelújító/zöld akción”, amelyeket a párt helyi felületein is összegyűjtöttek. A mindennapi élet szempontjából a körzet állapotát ironikusan értékelte: „most minden rossz, de ha megválasztanak, megígérem, hogy minden jobb lesz”.
Azt, miben tudna mást nyújtani a választóknak, mint a hagyományos pártok jelöltjei, elsősorban a részvételre építette. Úgy véli, a választókat nem csak választások idején kell megszólítani: „próbálom bevonni a választókat nem csak a választáson, hanem két választás között is”. Hozzátette: szerinte egy párt és a közösség többre képes, mint pusztán „a szavazat maximalizálás”, és fontosnak tartja, hogy ne ígéretekre, hanem korrektségre épüljön a politikai viszony. „Én próbálom nem átverni őket” – mondta, bár hozzátette, ez szerinte „kevesebb like-ot hoz”, de hosszabb távon több értelme van.
A Kutyapártnál gyakran megjelenő protesthangulat szerinte akkor fordítható valódi képviseletté, ha a politikusok hatalomba kerülve sem változnak meg. „Úgy, hogy nem változunk meg, amikor hatalomra kerülünk” – fogalmazott, és azt tartja kulcsnak, hogy a közcél mindig megelőzze a politikai önérdeket. Külön kitért arra is, hogy a fedélnélküliek, az egyszülős családok vagy az atipikus gyerekeket nevelő családok sokszor kevésbé láthatók politikailag, de szerinte éppen ezért nem lehet elengedni a kezüket: „nem fordulhatunk el tőlük és nem feledkezhetünk meg a problémáikról”.
Parlamenti szinten olyan ügyeket vinne napirendre, mint a stadion és a Duna-part újragondolása, a megmaradt zöldterületek védelme, valamint az önkormányzatok finanszírozásának rendezése. Kiemelte: „a szolidaritási hozzájárulást el kell törölni”, és azt is javasolná, hogy a személyi jövedelemadó egy része közvetlenül az önkormányzatokhoz fusson be. Szerinte az önkormányzatok „kivéreztetésének megállítása” önmagában kevés, mert a helyi demokrácia alapélménye az, hogy a választók érzik-e: érvényesül az akaratuk, és hagyják-e a helyi intézményeket dolgozni. Úgy látja, ha ez hiányzik, annak következménye „az egymás ellen hergelés és a betarthatatlan ígéretek”, és példaként említette: „lásd kórházat Újpestnek kampány”.
A kapcsolattartásról szólva szintén a Kutyapártra jellemző iróniával válaszolt: „sehogy, ha megválasztanak már nem akarok velük beszélni”, majd hozzátette, hogy a valóságban inkább az offline találkozásokat preferálja, és ha online kell, akkor e-mailben, mert „az jól nyomonkövető”. A kiábrándult választóknak szánt üzenetét is hasonló stílusban fogalmazta meg: „mert én bármit megígérek”, miközben arra is utalt, hogy szerinte a politikában épp az ígérgetés és a választók hülyének nézése a probléma.
A Kutyapárt szerepét a jelenlegi magyar politikában úgy írta le: a viccpárti indulás ellenére mára „gyakorlatilag ez lett a nyugodt erő”, és 2026 után különösen fontosnak tartja, hogy legyen olyan szereplő, aki az elesettek és a kiközösítettek oldaláról is ránéz a közpolitikára, nem csak szavazatokat maximalizál. Emellett fontos feladatnak nevezte a közvetlen demokrácia eszközeinek erősítését – népszavazások, értelmezhető konzultációk, részvételi elemek –, valamint a korrupció feltárását és visszaszorítását is, amit sajátos megfogalmazással „lopásgátló felszerelésének” nevezett az országra.
Arra a kérdésre, egy mondatban miért indul ebben a körzetben, Nagy Dávid így felelt: „azért mert itt születtem, valójában ez az otthonom és a csapatom is itt van”.




