Gyarmati Andrea szívszorító sorokban búcsúzott el édesanyjától, Székely Évától
Csak feküdj fel a vízre, és lebegjél. Mert a víz elringat. – Székely Éva olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója csaknem egy hónappal 92. születésnapja előtt hunyt el szombat délután. Gyarmati Andrea, olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok úszó szívszaggató sorokkal búcsúzik édesanyjától.
„Tegnap koradélután úgy döntöttél, hogy részedről ennyi. Elaludtál, ami az elmúlt néhány hónap kínjai után nagy kegyelem; féltem, úgy lesz vége, hogy elfogy a levegőd, elfogy az erőd lélegzetet venni, de ettől szerencsére megkímélt a sors, mindkettőnket. Álltam az ágyadnál és néztelek. Néztem azt a valakit, aki másoknak a Nemzet Sportolója, a Pillangó Kisasszony, a Nagy Bajnok, és ki tudja még, mi minden volt, van, és bizonyára lesz is, nekem azonban, és csak nekem: Anyu.”
„Hatvanhat fantasztikus közös évet kaptunk, és megadatott nemcsak a szülő-gyerek kapcsolat, hanem egy különleges edző-versenyző kapcsolat is, amit igazán és mélységeiben még a közvetlen környezetünk sem értett.”
„Öröm volt a versenyződnek lenni, együtt építeni, együtt jutni a sportcsúcsokig. (…) Szorgalmas voltál, tehetséges, vicces, melegszívű, okos és hihetetlenül kíváncsi. (…) Mindig a maximumot adtad, és elvártad másoktól is a hasonló hozzáállást.”
„Volt két év, amikor Apu külföldre szerződött, mi mentünk vele, s én kisgyerekként a sok jövés-menés alatt rád cuppantam, mint egy vinyetta. Utóbb mosolyogva mesélted, hogy folyton azt kérdeztem: „S te, Mami?”
Így is hívtatok egy időben: Stemami.
Aztán eltelt szinte egy egész élet, változtak a szerepek: gyengültél, bár a hited, az akaratod, a szellemed töretlen maradt. Akkor még. De tested már nem szolgált úgy, ahogy megszoktad. Eleinte morgolódtál, később ebből is igyekezted kihozni a legtöbbet. Egyre gyakrabban hoztad fel, hogy „immár te látsz el engem.” Mígnem egy csendes délután így szóltál: „S te, Andukám? Jól vagy?”
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, hogy a Stemamit a Steandukám váltotta. Onnantól Steandukám lettél.”
„Már a vége felé egyszer átkaroltad a nyakam, és azt mondtad, jó lenne, ha még egyszer levinnélek az uszodába. Értettem, éreztem, mit jelent ez, és nekiindultunk. (…) Móci fiam, a te imádott unokád mondta, hogy te még a halál ellen is olimpiát akarsz nyerni. Mosolyogva bólintottál, hiszen harcos voltál az utolsó pillanatig. Immár nincs miért harcolni. Stemami, csak feküdj fel a vízre, és lebegjél. Mert a víz elringat.”
Forrás: 24.hu
Fotó: Gyarmati Andrea archívuma
