Szép számok, komoly kockázatok: sok még a bizonytalanság a 2027-es költségvetés körül
A Magyar Péter vezette kormány ambiciózus gazdasági és költségvetési tervekkel készül 2027-re. Adócsökkentések, béremelések, megemelt családi támogatások és jelentős egészségügyi többletforrások szerepelnek a bejelentések között, miközben a kabinet az államháztartási hiányt is számottevően mérsékelné. A célok önmagukban üdvözlendők, a megvalósításuk azonban komoly gazdasági és pénzügyi kérdéseket vet fel. Különösen úgy, hogy a részletes költségvetési törvényjavaslatot egyelőre nem nyújtották be az Országgyűlésnek, így a bejelentések mögött álló számításoknak csak egy része ismert.
A kormány 2027-re 2,4 százalékos gazdasági növekedéssel, 3 százalékos inflációval és a GDP 4,9 százalékának megfelelő költségvetési hiánnyal számol. Ez utóbbi jelentős javulást jelentene a 2026-ra várt, 7,5 százalék körüli deficithez képest. A kabinet hosszabb távon is folytatná a hiány csökkentését, 2030-ra már 2,8 százalékos értéket célozva meg. A számok egy stabilizálódó, fokozatosan növekvő gazdaság képét rajzolják fel.
A 2,4 százalékos növekedési előrejelzés önmagában nem tekinthető irreálisnak, ám teljesülése korántsem garantált. Magyarország gazdasága továbbra is rendkívül érzékeny a külső kereslet alakulására, különösen a német ipar teljesítményére. A hazai járműgyártás, az akkumulátoripar és a hozzájuk kapcsolódó beszállítói hálózatok jelentős mértékben függnek az európai autóipar megrendeléseitől. Márpedig ez az ágazat évek óta komoly szerkezeti problémákkal küzd.
A német autógyártóknak egyszerre kell szembenézniük a kínai verseny erősödésével, az elektromos átállás jelentős költségeivel, az európai kereslet gyengeségével és a termelés átszervezésével. Mindez Magyarország számára különösen kedvezőtlen, hiszen az elmúlt másfél évtized gazdaságpolitikája jelentős részben éppen erre az iparágra építette a növekedést. Ha a német autóipar nehézségei tartósnak bizonyulnak, az a magyar exportban, az ipari termelésben, a foglalkoztatásban és végső soron a költségvetés adóbevételeiben is megjelenhet.
Természetesen a belső fogyasztás élénkülése, a reálbérek emelkedése és az uniós források felhasználása javíthatja a kilátásokat. A kérdés azonban az, hogy ezek a kedvező hatások képesek lesznek-e ellensúlyozni a külső gazdasági környezetből érkező kockázatokat. Márpedig egy olyan költségvetés esetében, amely egyszerre épít növekedésre, jelentős többletkiadásokra és gyors hiánycsökkentésre, a vártnál gyengébb gazdasági teljesítmény könnyen felboríthatja az egyensúlyt.
A kormány bejelentései szerint mintegy kétezer milliárd forintos nagyságrendben valósulhatnak meg a választási programhoz kapcsolódó jóléti és jövedelempolitikai intézkedések. A tervek között szerepel a minimálbér személyi jövedelemadójának 9 százalékra csökkentése, a havi 680 ezer forint alatti keresetek adóterheinek mérséklése, amely mintegy 2,5 millió munkavállalót érinthet, valamint a családi pótlék megduplázása. A minimálnyugdíjat 120 ezer forintra emelnék, több mint 600 ezer közszolgálati dolgozó részesülhet béremelésben, az egészségügy pedig 510 milliárd forinttal több forráshoz juthat.
Ezek között számos olyan intézkedés található, amelynek társadalmi indokoltsága nehezen vitatható. A családi pótlék hosszú évek óta változatlan összege, az alacsony nyugdíjak problémája, a közszolgáltatások bérelmaradása vagy az egészségügy finanszírozási nehézségei régóta megoldásra várnak. A jövedelmek emelése ráadásul a fogyasztás élénkítésén keresztül a gazdasági növekedést is támogathatja.
Csakhogy a költségvetésben minden kiadásnak fedezetet kell találni. A kormány ezért az új intézkedésekkel párhuzamosan nagyszabású megtakarítási programot is meghirdetett. Az állami működés racionalizálásától, a túlárazott beruházások visszafogásától, az előnytelen szerződések felülvizsgálatától és a különböző támogatási rendszerek átalakításától összesen mintegy 2200 milliárd forintos megtakarítást vár. Emellett az adórendszer átalakítása is jelentős többletbevételt eredményezne, elsősorban a nagyobb vagyonok és egyes vállalati jövedelmek magasabb adóztatásával.
Az állami pazarlás visszaszorítása helyes irány, és az elmúlt évek költségvetési gyakorlata alapján kétségtelenül van is lehetőség a közpénzek hatékonyabb felhasználására. Ugyanakkor ekkora összeg megtakarítása már nem pusztán néhány felesleges kiadás megszüntetését jelenti. A bejelentett tervek szerint a minisztériumok és intézmények működési kiadásait 10, felhalmozási kiadásait pedig 20 százalékkal mérsékelnék a 2026-os eredeti előirányzatokhoz képest.
Ez pedig felveti a kérdést, hogy a megtakarításokból mennyi származik valóban a pazarlás megszüntetéséből, és mennyi jár majd együtt állami feladatok, beruházások vagy szolgáltatások visszafogásával. Mert miközben a költségvetés egyik oldalán béremelések és támogatásbővítések jelennek meg, a másik oldalon szükségszerűen lesznek olyan területek, amelyek kevesebb pénzből gazdálkodhatnak.
Különösen fontos ez az önkormányzatok, az oktatási és egészségügyi intézmények, valamint a közszolgáltatások szempontjából. Egy központi költségvetési megtakarítás ugyanis nem feltétlenül jelent tényleges megtakarítást a teljes közszférában. Ha egy állami feladat finanszírozása csökken, miközben az ellátási kötelezettség megmarad, a költség végül más szereplőknél, akár az önkormányzatoknál vagy közvetlenül a lakosságnál jelentkezhet.
A bevételi oldalon is akadnak bizonytalanságok. A kormány a milliárdos vagyonok megadóztatásától évi 200 milliárd, a társasági adó és az innovációs járulék módosításától 260 milliárd, az energiacégek magasabb befizetéseitől további 100 milliárd forintot remél. Ezek azonban egyelőre tervezett bevételek, amelyek tényleges nagysága a részletes szabályozástól és a gazdasági szereplők alkalmazkodásától is függ.
Ráadásul az adóterhek átrendezése közvetett hatásokkal is járhat. A vállalatok magasabb költségei részben megjelenhetnek az árakban, mérsékelhetik a beruházási hajlandóságot, vagy befolyásolhatják a foglalkoztatási döntéseket. Ez különösen érzékeny kérdés egy olyan időszakban, amikor a magyar gazdaság egyik legfontosabb iparága eleve bizonytalan nemzetközi környezetben működik.
A német autóipar helyzete ugyanakkor nem vetíthető rá automatikusan a magyarországi gyártásra. A hazai Mercedes- és BMW-beruházások, valamint az új gyártási kapacitások rövid távon kedvezőbb teljesítményt is eredményezhetnek, mint amit a németországi leépítések alapján várnánk. A szerkezeti kockázat azonban ettől még fennmarad: a magyar gazdaság túlságosan nagy mértékben függ néhány iparág és néhány nagyvállalat teljesítményétől.
A 2027-es költségvetés legnagyobb kérdése ezért nem az, hogy a kormány által meghirdetett célok kívánatosak-e, hanem az, hogy a vállalt intézkedések, a gazdasági növekedés és a hiánycsökkentés egyszerre teljesíthetők-e.
Az Erste elemzése szerint a tervezett makrogazdasági feltételezések alapvetően reálisak, és a hiánycsökkentés iránya is kedvező. A legfontosabb bizonytalanságot ugyanakkor éppen az jelenti, hogy az állami működésből tervezett jelentős megtakarítások valóban végrehajthatók és hosszabb távon fenntarthatók lesznek-e. A kiadások egyszeri visszafogása ugyanis nem helyettesítheti a tartós szerkezeti átalakításokat.
És itt érkezünk el a jelenlegi költségvetési kommunikáció legérzékenyebb pontjához. A nyilvánosság eddig elsősorban azt ismerhette meg, hogy kik és milyen formában részesülhetnek a jövő évi intézkedések előnyeiből. Arról viszont jóval kevesebb konkrétum áll rendelkezésre, hogy pontosan mely állami kiadások csökkennek, milyen beruházások maradnak el, mely támogatások alakulnak át, és milyen terhek jelenhetnek meg a gazdaság más szereplőinél.
Mindez önmagában még nem jelenti azt, hogy a kormány kellemetlen meglepetéseket készít elő. Azt azonban igen, hogy a költségvetés teljes társadalmi és gazdasági hatását jelenleg nem lehet felelősen megítélni.
A részletes törvényjavaslat benyújtásakor ezért különösen fontos lesz megvizsgálni a minisztériumi és intézményi előirányzatokat, az önkormányzati finanszírozást, az állami beruházások sorsát, az adóváltozások tényleges hatásait és a tervezett megtakarítások megalapozottságát. Az is lényeges kérdés, hogy a kormány milyen tartalékokat képez arra az esetre, ha a gazdaság a vártnál gyengébben teljesít. A meghirdetett 300 milliárd forintos költségvetési biztonsági tartalék fontos elem, de önmagában nem szünteti meg a növekedési és bevételi kockázatokat.
Magyarország gazdaságának kétségtelenül szüksége van a költségvetési egyensúly helyreállítására. A korábbi évek rendkívül magas hiánya hosszabb távon fenntarthatatlan, a közpénzek hatékonyabb felhasználása pedig minden kormánytól jogosan elvárható. Az is pozitív fejlemény lenne, ha a stabilizáció mellett érdemi javulás történne a közszolgáltatásokban és az alacsonyabb jövedelműek életkörülményeiben.
A költségvetési fegyelem és a társadalmi ígéretek összehangolása azonban sokkal összetettebb feladat annál, mint amit néhány kedvező makrogazdasági mutató és látványos bejelentés érzékeltetni tud.
A 2027-es költségvetésről egyelőre a kedvezőbb oldalát ismerjük részletesebben. A bejelentésekből kirajzolódik, hogy mit szeretne adni a kormány, de az még nem látszik teljes egészében, hogy mindennek pontosan mi lesz az ára.
A valódi próbatétel ezért a költségvetési törvényjavaslat benyújtásával kezdődik. Akkor derülhet ki, hogy a most felvázolt, kétségtelenül vonzó gazdasági pálya mögött mennyire szilárd számítások állnak, és milyen áldozatokat követel a hiány gyors csökkentése.
Mert a költségvetés végső mérlege nem csupán abból áll, hogy mennyi pénzt osztanak szét, hanem abból is, hogy honnan teremtik elő annak fedezetét. A mostani bejelentések sokak számára bizakodásra adhatnak okot, de a teljes képhez a kiadási oldal részleteit is látni kell.
A kérdés tehát nem az, hogy szépek-e a 2027-re kitűzött célok, hanem az, hogy a mögöttük álló költségvetési valóság is ugyanolyan kedvező lesz-e, mint amilyennek azt most bemutatják.
