Kifogyó tartalékok, dráguló olaj, politikai időzítés: kritikus pontra ért a magyar energiaellátás

Az áprilisi parlamenti választás nemcsak politikai fordulatot hozott, hanem egy olyan gazdasági és ellátásbiztonsági kérdést is felszínre hozott, amelyet eddig részben elfedett a kampányzaj: fenntartható-e a védett üzemanyagárak rendszere egy szűkülő készletű és dráguló nemzetközi piacon.

A választás napjaiban vált nyilvánvalóvá, hogy a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség készletei jelentősen apadtak. Februárról márciusra az olajtartalék közel 15 százalékkal csökkent, a benzin- és dízeltartalék pedig drámai mértékben esett vissza. Különösen a benzin esetében szembetűnő a zuhanás, amely alig több mint ötödére zsugorodott egyetlen hónap alatt. Bár ezek az anyagok nem feltétlenül tűntek el a rendszerből – egy részük feldolgozás alatt állhat vagy a kereskedelmi láncban van –, a tendencia egyértelmű: a stratégiai tartalékokhoz kellett nyúlni.

Ez önmagában is figyelmeztető jel, de a probléma mélyebb. A védett ár rendszere mesterségesen alacsonyan tartja az üzemanyagok árát, miközben nem csökkenti a keresletet. Sőt, ilyen környezetben a fogyasztás stabil marad, miközben a piaci alapú import gyakorlatilag leáll, hiszen senki nem vásárol drágán azért, hogy olcsóbban adja tovább. Így az ellátás egyre inkább a készletek felélésére épül – ez pedig rövid távon is fenntarthatatlan.

A helyzetet tovább súlyosbítja a nemzetközi környezet. A Barátság kőolajvezetéken január vége óta nem érkezik orosz olaj, miközben a százhalombattai Dunai Finomító a korábbi tűzeset miatt csak korlátozott kapacitással működik. Ebben a helyzetben a Mol Nyrt. kénytelen alternatív források után nézni: kazah, norvég, szaúdi és líbiai olaj is érkezett, sőt egy jelentős amerikai beszerzésről is döntés született.

Ez utóbbi azonban árban is jelzi a piac feszültségét. A mintegy 510 ezer tonnás amerikai olajvásárlás közel 500 millió dollárba kerülhet, ami hordónként több mint 130 dolláros árnak felel meg – jóval a hivatalosan jegyzett világpiaci ár fölött. A magyarázat a piaci struktúrában rejlik: jelenleg extrém „backwardation” állapot uralkodik, vagyis az azonnali szállítású olaj jóval drágább, mint a későbbi. Egyszerűen fogalmazva: aki most akar olajat, az felárat fizet érte.

Ebben kulcsszerepet játszik a Közel-Kelet bizonytalansága, különösen a Hormuzi-szoros körüli feszültség. A szállítási útvonalak akadozása és a geopolitikai kockázatok miatt a kínálat szűkült, miközben a kereslet nem csökkent érdemben. A helyzet olyan, mintha egy árverésen licitálnának a szállítmányokra: az eladók diktálnak, a vevők pedig alkalmazkodnak.

Európában mindeközben különösen a kerozinpiac vált kritikus ponttá. Az árak történelmi csúcsra emelkedtek, több repülőtéren pedig már konkrét hiány is kialakult. Bár Magyarországon a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérellátása egyelőre biztosított a finomítói kapcsolatok miatt, a nemzetközi trendek alapján ez a biztonság gyorsan meginoghat. Egy súlyosabb zavar esetén járatritkítások, útvonal-módosítások vagy akár korlátozott tankolás is megjelenhet.

A politikai dimenzió ebben a helyzetben különösen érzékeny. A védett ár fenntartása népszerű, de gazdaságilag egyre nehezebben indokolható. Egy kormányváltás után pedig könnyen előállhat az a helyzet, hogy senki nem akarja meghozni a szükséges, de népszerűtlen döntést: az árak emelését vagy a rendszer átalakítását. Ez viszont tovább növelheti az ellátási kockázatokat.

A szakértők szerint a megoldás nem a készletek felélésében, hanem a szabályozási környezet átalakításában lenne. Adócsökkentés, ideiglenes terhek kivezetése vagy a kereslet ösztönzése helyett annak visszafogása – ezek mind olyan eszközök, amelyekkel elkerülhető lett volna a mostani helyzet. Ehelyett azonban egy olyan rendszer működik, amely a rövid távú politikai hasznot a hosszabb távú ellátásbiztonság elé helyezte.

A következő hetek kulcsfontosságúak lesznek: ha nem érkeznek gyorsan új készletek, vagy nem történik beavatkozás az árképzésben, a jelenlegi modell könnyen összeomolhat. És akkor már nem az lesz a kérdés, hogy mennyibe kerül a benzin – hanem az, hogy van-e egyáltalán.

(via: Telex)