Megszavazták a 2026-os költségvetést
133 igen és 47 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta a parlament a 2026-os költségvetési törvényt. A kormány által „békeköltségvetésként” emlegetett jogszabály deklaráltan a gyermekes családokat helyezi előtérbe, valójában azonban egy klasszikus választási büdzséről van szó, amely nagylelkű ígéretekkel operál, miközben tovább mélyíti az államháztartási hiányt.
A 2026-os büdzsé 4,1 százalékos GDP-növekedéssel számol, ez azonban jelentősen optimistább a független elemzők által várt értéknél. Az inflációt 3,6 százalékra becsüli a kormány, a hiány pedig a GDP 3,7 százalékára rúg majd – ezzel már most borítja a Brüsszel felé tett vállalásokat. Eközben az idei költségvetés látványosan összeomlott, a kormány pedig ahelyett, hogy kiigazítással stabilizálná a helyzetet, újabb osztogatásba kezd.
A legnagyobb tétel a családi adókedvezmények megduplázása két lépésben, valamint az szja-mentesség kiterjesztése a kétgyermekes, 40 év alatti nőkre. Emellett 2026-ban hathavi fegyverpénz jár majd a rendvédelmi dolgozóknak, a nyugdíjasoknak pedig inflációkövető emelést ígérnek, 13. havi nyugdíjjal és – papíron – nyugdíjprémiummal. Utóbbi azonban csak akkor járna, ha a GDP-növekedés ténylegesen meghaladná a 3,5 százalékot – ez azonban jelenleg irreális forgatókönyv.
A tervezet szerint az államháztartás központi alrendszerének hiánya 4218 milliárd forint lesz. Az EU-s fejlesztési költségvetés hiánya önmagában 1746 milliárd forint – miközben nem látszik biztosítottnak az a 2360 milliárd forintnyi uniós forrás sem, amellyel a kormány kalkulál. Ez a kombináció a 2026-os választások után szinte elkerülhetetlenné teszi a költségvetési kiigazítást – bármelyik politikai erő is kerül hatalomra.
A kormány a NATO felé vállalt védelmi kiadásokra is hangsúlyt fektet, 2016 milliárd forintot különít el erre a célra, miközben az államadósságot 72,3 százalékra próbálja leszorítani. A számok azonban inkább mutatnak politikai célú számvetésre, mint valódi gazdasági realitásra.
Mindez történik egy olyan geopolitikai környezetben, ahol a háborús feszültségek nem csökkennek: Ukrajna és Oroszország háborúja tovább húzódik, Izrael és Irán konfliktusa eszkalálódik, Donald Trump visszatérésének esélye pedig új vámtarifákat hozhat. Egy valóban „békés” költségvetéshez ezekhez a kockázatokhoz is alkalmazkodni kellene – ehelyett a kormány inkább hitből költ.
A hazai működési költségvetést nullszaldósnak tervezik, ám a részletek ismeretében ez a számítás sem tűnik megalapozottnak. Az önkormányzatok támogatása minimálisan nő, ugyanakkor a tőlük beszedett szolidaritási hozzájárulás is emelkedik – újabb terhet rakva a helyi közösségekre. Állami beruházásokra látszólag több jut, ám hogy ezekből valóban lesz-e valami, az majd csak a választások után derül ki.
A most elfogadott törvény nem a gazdasági stabilitást szolgálja, hanem a politikai túlélést – hitelből, halasztott következményekkel. A kérdés csak az: ki, mikor és hogyan fizeti majd meg ennek az árát?
