A hazafiság nevében: újabb lejárató hadjárat a Tisza Párt ellen

Szombaton újabb fokozatra kapcsolt a kormánypárti retorika: Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Nemzeti Ellenállás Mozgalom rendezvényén tartott beszédet Budapesten, ahol frontális támadást indított a Tisza Párt, különösen Kollár Kinga és Magyar Péter ellen. A kirohanás apropóját Kollár Kinga európai parlamenti felszólalása adta, amelyben a politikus pozitív hozadéknak nevezte az uniós pénzek visszatartásának bizonyos hatásait.

Gulyás szerint ezzel „a tiszás képviselők” egyértelműen a magyar emberek ellen dolgoznak Brüsszelben, céljuk pedig nem más, mint hazájuk szegényebbé tétele. A miniszter úgy véli, a Tisza Párt tudatosan árt Magyarországnak, és minden cselekedetét a hatalomvágy vezérli. Az egészségügy, az oktatás és a vállalkozások pénzének elvesztését is a párt számlájára írta, miközben a tiszás képviselők jövedelmét és állítólagos lojalitásukat Soros Györgyhöz emlegette fel újra.

A beszédben előkerült a jól ismert „hazaáruló” toposz, új köntösben: Gulyás azt állította, hogy most már „bizonyosság”, hogy a Tisza Párt Magyarország ellen dolgozik, és szerinte ez „a Tisza Párt őszödi beszéde”, csak most nem a Balatonnál, hanem a Tiszánál hangzott el. Gulyás arra is utalt, hogy Magyar Péter bűnöket követett el, amelyekért nem kell felelnie, és megszegte a saját kampányígéreteit is.

A rendezvényen Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója is felszólalt, aki a közönséget arra kérte, válasszanak: vagy azokkal tartanak, akik szeretik az országot, vagy azokkal, akik nem. Bayer Zsolt publicista természetesen nem maradt adós a verbális támadásokkal: Brüsszelt 1848-as Bécshez hasonlította, a Tisza Párt képviselőit pedig fizetett brüsszeli ügynököknek nevezte, akiket szerinte el kell takarítani a közéletből. Apáti Bence balett-táncos pedig azzal zárta a sort, hogy a Tisza Párt beszéde nem vallomás, hanem „teljesítési igazolás” volt – mintha csak megrendelésre készült volna.

A rendezvény leginkább egy dühkitöréssel egybekötött hűségpróbára emlékeztetett, ahol újra és újra ugyanazt a koreográfiát játszották le: Brüsszel a gonosz, a kormány a hazafi, az ellenzék pedig áruló. A valóságról, az uniós pénzek tényleges okairól vagy arról, hogy ki mit tett és nem tett ezek megszerzéséért – természetesen szó sem esett.