Ketyeg az óra: az olimpia és az újpesti stadion ügye hamarosan döntésre kényszeríti a Tiszát

A választások után egyre több olyan ügy kerül napirendre, amelyet eddig lehetett halogatni – az újpesti stadion kérdése azonban már nem ilyen. Az idő ugyanis nemcsak politikai értelemben ketyeg, hanem a beruházás is halad előre: a MOL már a környezetvédelmi engedélyezési eljárás szakaszában jár, ami az építési engedélyezés közvetlen előszobája.

Közben egy másik, még nagyobb léptékű kérdés is formálódik. Karácsony Gergely már április elején arról beszélt az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hogy Budapest számára reális lehetőség lehet az olimpiai rendezés, és a választások után napirendre kívánja tűzni a kérdést. A Magyar Olimpiai Bizottság bevonásával egy olyan koncepción dolgoznak, amely szerint a főváros úgy pályázhatna, hogy közben nem kellene új sportlétesítményeket építeni.

Ez azonban csak részben igaz. Információink szerint a tervezés során továbbra is szükség lehet legalább egy nagyobb befogadóképességű stadionra, amely képes lenne nemzetközi szintű (olimpiai) események kiszolgálására is. Ez pedig azonnal visszavezeti a kérdést Újpestre, a Fóti út 141. szám alatti beruházásra, amely így már nem csupán egy kerületi fejlesztés, hanem egy esetleges olimpiai stratégia része is lehet.

A nemzetközi környezet is ezt erősíti. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ma már célzott párbeszéd keretében választja ki a jövőbeli házigazdákat, és Magyarország ezekben az előzetes egyeztetésekben is részt vesz. Vagyis a döntések előkészítése már most zajlik, nem egy távoli lehetőségről beszélünk.

Ebben a helyzetben a Tisza Párt mozgástere is gyorsan szűkül. Korábban még elegendő volt általános kijelentéseket tenni a „felülvizsgálatról”, most azonban már egy konkrét beruházás áll előrehaladott engedélyezési szakaszban, miközben egy országos jelentőségű sportstratégiai kérdés is körvonalazódik.

Kulcsár Krisztián (Tisza) korábban arról beszélt, hogy Magyarországnak képesnek kell lennie egy olimpia megrendezésére, ugyanakkor Budapest jelenlegi felkészültségét még nem tartotta teljesnek. Ha azonban a cél továbbra is az, hogy az ország ebbe az irányba lépjen, akkor az ehhez szükséges infrastruktúráról – így a stadionokról is – világos döntéseket kell hozni.

Az újpesti stadion ügye így már nem csupán egy helyi vita kérdése. A beruházás előrehalad, a stratégiai gondolkodás zajlik, a politikai tér pedig átrendeződött. Ebben a helyzetben egyre nehezebb lesz elkerülni az egyértelmű válaszokat. Mert miközben a politika még gondolkodik, a folyamatok haladnak. És egy idő után már nem az lesz a kérdés, hogy ki mit vizsgál felül – hanem az, hogy ki milyen döntést vállal fel.