Jobbról előzné a Tisza a Fideszt – miért lett Magyar Péter programja meglepően kormánypárti?

Ha valaki végigolvassa Magyar Péter több száz oldalas választási programját, könnyen támadhat az az érzése: ezt a szöveget már láttuk valahol. Nem szó szerint, nem ugyanazokkal a jelzőkkel, nem ugyanabban a stílusban – de a logikája, az iránya és a megoldásai kísértetiesen ismerősek. „A működő és emberséges Magyarország alapjai” című dokumentum sok tekintetben nem egy új politikai alternatíva programja, hanem egy finomított, újracsomagolt, kissé megszépített változata annak, amit másfél évtizede a Fidesz képvisel.

A TISZA programja ugyanis nem rendszerszintű fordulatot ígér, hanem alapvetően a jelenlegi politikai modell továbbvitelét. Erős államról, központi irányításról, nemzeti szuverenitásról, rendről, határvédelemről, „bevándorlómentes országról”, családközpontú politikáról, rezsivédelemről, versenyképes nemzetgazdaságról és „nemzeti érdekeken alapuló külpolitikáról” beszél – vagyis pontosan azokról a hívószavakról, amelyek másfél évtizede uralják a kormányzati kommunikációt.

A dokumentum központi állítása, hogy „az állam nem működik”, ezért azt „rendbe kell tenni”. De a megoldás nem az állam hatalmának csökkentése, nem a fékek valódi decentralizálása, nem az önálló társadalmi intézmények megerősítése, hanem egy „jobban működő”, hatékonyabb, fegyelmezettebb központi állam felépítése. A program újra és újra hangsúlyozza: erős kormányzásra, gyors döntésekre, stabil irányításra van szükség. Ez nem liberális, nem baloldali, hanem klasszikus jobboldali, paternalista államszemlélet.

Ugyanez jelenik meg a gazdaságpolitikában is. A TISZA a „versenyképesség”, a „befektetői bizalom”, a „stabil költségvetés” és az „adócsökkentés” nyelvén beszél. A progresszív újraelosztás, a vagyoni különbségek radikális mérséklése, az erősebb szociális újraelosztás alig jelenik meg. A hangsúly a vállalkozásbarát környezeten, az alacsony adókon, az állami beavatkozás visszafogottságán van – vagyis azon, amit a Fidesz is évek óta hirdet, legfeljebb más eredménnyel.

A program nem kérdőjelezi meg a jelenlegi gazdasági modell alapjait. Nem beszél valódi bérfelzárkóztatásról, nem nyúl hozzá érdemben a multinacionális cégek kiemelt szerepéhez, nem kínál új iparpolitikai filozófiát. Azt ígéri, hogy „okosabban”, „tisztábban” és „hatékonyabban” fogja működtetni ugyanazt a rendszert. Ez nem korszakváltás, hanem menedzsmentváltás.

A családpolitika és a társadalompolitika területén a hasonlóság még szembetűnőbb. A TISZA megtartaná és bővítené a jelenlegi családtámogatási rendszert, továbbra is a hagyományos családmodellt tekinti alapnak, és demográfiai fordulatot ígér. Nem jelenik meg benne egy valóban új, inkluzív szociálpolitika, amely az egyedülállókra, szegényekre, perifériára szorult csoportokra épülne. A hangsúly itt is a „dolgozó, felelős, családos” állampolgáron van – ugyanazon a társadalomképen, amelyet a Fidesz is képvisel.

A rend és biztonság kérdésében pedig szinte teljes az átfedés. Zéró tolerancia, erős rendőrség, szigorú határvédelem, illegális bevándorlás elleni fellépés, nemzetbiztonsági fókusz – mindez szó szerint visszaköszön a kormányzati retorikából. A TISZA nem próbál új nyelvet találni erre a területre, nem kínál árnyaltabb, emberibb megközelítést, hanem átveszi a „rendpárti” narratívát.

A külpolitika sem hoz érdemi újdonságot. A program egyszerre beszél „nyugati szövetségről” és „nemzeti szuverenitásról”, „kiegyensúlyozott politikáról” és „nemzeti érdekérvényesítésről” – vagyis ugyanazt a kettős beszédet alkalmazza, amelyet a Fidesz is évek óta. Nincs világos, egyértelmű európai vízió, nincs kimondott föderalista vagy integrációpárti álláspont, csak óvatos lavírozás.

Talán a legbeszédesebb mégis az, ami hiányzik a programból. Nincs benne valódi hatalomkorlátozás. Nincs benne radikális médiapolitikai reform. Nincs benne új választási rendszer. Nincs benne mélyreható önkormányzati autonómia. Nincs benne erős civil kontroll. A jogállam helyreállítása deklaráció marad, konkrét garanciák nélkül.

A TISZA azt mondja: majd mi tisztességesebben csináljuk. Majd mi nem lopunk. Majd mi jobban működtetjük. Majd mi átláthatóbbak leszünk. De azt nem mondja meg, hogy mi akadályozza meg őket abban, hogy tíz év múlva ugyanolyan rendszerré váljanak, mint az elődeik.

Ezért tűnik sokak számára úgy, mintha a program lényege az lenne: mindent folytatunk, csak egy kicsit szebben. Rezsivédelem marad, családtámogatás marad, erős állam marad, központosítás marad, nemzeti retorika marad – csak tisztább kezekkel. A fideszes politika „meghosszabbítása Bicskéig”.

A TISZA programja nem baloldali, nem progresszív, nem radikális reformpárti. Egy klasszikus, mérsékelt, nemzeti-konzervatív, technokrata jobboldali dokumentum. Olyan, amely a rendszer hibáit kritizálja, de a rendszer logikáját nem.

Ez önmagában nem bűn. Csak fontos kimondani: aki erre a programra szavaz, nem egy új politikai korszakra szavaz, hanem egy új menedzsmentre ugyanahhoz a modellhez. A kérdés pedig az, hogy tizenöt év után ez elég-e Magyarországnak.